Folytassa, Felség!

Itt történik:

http://szereplesivagy.tumblr.com/

Biga!

Általános világhangulat

Zseniális

Valami ilyesmi

Valami ilyesmire gondoltam még régebben én is:

Ha keresel valami dalt a yutubon, lassan nagyobb feladat megtalálni az eredetit a sok mocsok közt, mint röhögés nélkül kibírni egy napot a munkahelyemen.
Úgy emlékszem, az India Arie kedvencem kapcsán elmélkedtem erről régesrég, és nolám, tudományos grafikon is van az igazamról. :)
A dal pedig azóta persze megvan, tessék nektek is, hogy boldogok legyetek tőle:

http://www.youtube.com/watch?v=-IdedKhYqf0

5 X 2

Valamelyik filmmaratonnal eltöltött vasárnap láttuk ezt a kedves francia filmet, ami ugyan csak egyszer volt nézhető, viszont a filmzenéje annál többször hallgatható.
A múlt heti vakáció Rómában pedig külön tartalommal tölti meg ezeket a hajdanvolt fényes sikert arató italo-slágereket. Érdemes beszerezni az albumot, elég sok torrentvadász oldalon megvan. Addig is, egy kis ízelítő:


Paolo Conte



Bobby Solo

Szenzációs

Alison Jackson, szeretem. http://www.mbfala.com/artists/_Alison%20Jackson/_other%20works/

Summer of 09'

Valamiért minden páratlan év nyara csak árnyéka a párosaknak. Az idei is hozta a formáját, amiről persze (naná, még szép, így csak így tovább) ismételten kívülállóak tehetnek. Egy mondatba összesűríthető az az egy hónap, ami a nyarat egészében determinálta: lakásbérlet felmondás, majd maradhatás, de közben sokkal jobb találás, költözés megszervezés, új lakás képzeletben berendezés de költözés előtt egy nappal azt is felmondás jól megszívás, mostmilegyen-stresszek, hétköznapi gondok, ettecera ettecera, nem is untatok senkit. Végül, ahogyan az minden valamirevaló, életszagú mese végződni szokott, a legjobb megoldást hoztuk ki a dologból (úgy néz ki Rodrigónak saját kis fészke lesz, ami egyrészt már félig a Hánié, másrészt meg félig Rodrigóé lesz), de azért a nyár ráment erre a temérdek izére.
Belénk van kódolva (belém legalábbis bizonyosan) a bizonytalanság rettegése, amin háztömbnyi magabiztossággal (amivel szintúgy rendelkezem szerencsére) sem lehet tökéletesen úrrá lenni. Nem világrengető problémák ezek azért, nem kell egyből füttyögni, tudom, hogy nem dől össze tőlük a ház, főleg úgy, hogy végül jól alakult minden, de ahhoz ezek bőven elegendőek voltak, hogy megpecsételjék a nyarat. Kimaradtak az elengedhetetlen strandröpi túrnamentek (azon az egyen ami meg volt, rá kellett ébrednem, hogy a plusz kilók sajnos végletes mértékben rányomták a bélyegüket a hajdanán volt igen csillogó és brutálisan zseniális technikámra), nem volt borfesztivál (igaz most hétvégén még lehet), meg még kitudja még mi. Valahogy a banda is igen nyomott lett, Rózsi barátom külhonba költözködése alapjaiban rengette meg a közös heppeningeket, és a többiek sem pörögtek úgy, ahogy kellett volna. Ki tudja, talán emögött is a válság áll. Szmájli. Jól jellemzi az általános közhangulatot, hogy az idei (negyedik) Gyoma-feszt volt az első, ahol semmi szükség sem volt a mixeremre, sem a mixing' technikáimra, csöndben ülős volt végig.
Azért volt sok jó is, új élmények, meglévő-kötelező sztenderdek is. Utaztunk sokat, láttunk szép fényeket, képeket, Buzsákon a szőlőben jobb volt a hangulat mint valaha, sétáltattunk kisgyermeket az Állatkertben, Prága még mindig az egyik legjobb hely Budapest után Közép-Európában, ügyesen bólogattunk a száundon, ropogtattuk a hekkek farkát a rómain, és nem utolsó sorban világra jött a pici keresztgyerekem.
Nem mondom hogy rossz volt, de azért már várom 2010 nyarát. Azt mondják az páros év lesz.



A következő posztban mutatok pár pillanatképet a nyárból (flashlights, az), köztük életem képével, amit kompakttal lőttem Zamárdiban.
Ápdét: fenéket, a blogmotor mégis mögé rakta. Szóval ott vannak a képek alant. Lehet szavazni, vajon melyik lehet életem képe. Segítségül, nem Rózsi barátom portréja az. :)

A nyár képekben

Summer of 69'

Idén van a 40. szülinapja/évfordulója a woodstock-i fesztiválnak, mégis elég kevés helyen tettek róla említést, én legalábbis nem hallottam eddig sehol, leszámítva talán a Cafét, ahol valami betelefonálós délutáni langyi* témái között szerepelt. Oldalakat lehet megtölteni vele, de gyakorlatilag már minden bőrt lehúztak róla, így említésre méltónak inkább csak azt tartanám, hova fejlődött 40 év alatt a fesztiválósdi.
Üzletnek talán üzlet volt akkor is, de napjaink fesztivál-iparához mérten elképesztő a változás. Sokszeletes a torta, kezdve a megagiga Szigettől a rockin'clashpunk Hegyaljától a yuppikat megcélzó (de a szeletelős és tapétázós hülyegyerekeket eltaláló) Száundig, de mindegyikre igaz, hogy a profit/bevétel az egyik (soknál az első számú) meghatározó tényező**. A legszembetűnőbb ez az állítás a gerincig szponzorizált rendezvényeken, ahol a keletkező szemét nagy részét a reklám vizipisztolyok, strandlabdák, esőkabátok, mókuskerekek, kereplők, sípok, egyéb, használhatatlan hülyeségek teszik ki, és lépni sem tudsz a hoszteszektől. De ha picit mögé lesünk, az összes többire is igaz lesz. Nem feltétlenül negatívum ez persze, inkább egy velejárója a világunknak, de sajnos épp ez az, ami egy sor bájos, és igen szeretnivaló dolgot eliminál napjaink fesztiváljaiból. Hogy mást ne említsek a spontaneitást, az egyediséget, az újdonságot és a pillanat varázsát. Nézzetek rá erre (az erősen hiányos) wikire, mennyire vicces már az első nap programjában az "épp a színpad közelében volt, ezért elvállalta, hogy fellép".
Vagy nézzétek meg ezt:

7.45-nél az ember birkával? Vagy a sátrak nélküli kemping? Ilyet nem igazán látunk ma.

Nyílván ez most egy újabb fejezete a szokott sírásnak, hogy de jó volt régen, mikor még underground volt az, amit szerettünk, és nem adták el kilóra az eszméket, és nem került be a híradóba a kedvenc fesztiválunk aktuális napi összefoglalója 20másodpercben. Ezt szerintem a végtelenségig lehet ragozni, és mindenre rá lehet húzni, így sokáig nem is teszem. Régen sokat rágtam ezt a csontot, de azt hiszem, benőtt a fejem lágya mára.

Viszont nosztalgiázni igen is jó, válogatok woodstockos videókat ide nektek. :)

És még egy utolsó gondolat. Valmelyik b kategóriás filmben volt egy gondolat, miszerint a woodstocki generáció (de a mi 68'-asaink is) egy idő után szépen levette a virágmintás farmert, levágatta a haját, kiszórta az ablakon a füvet és az LSD-t, öltönyt húzott, meghódította a Wall Street-et, majd értelmetlen korlátok és szabályok közé szorította a következő generációt.
Valamilyen szinten igaz ez, és nagyon kíváncsi vagyok a mi nemzedékünkre, hogy mi vajon milyen irányba fogjuk terelni a most felnövőket. Mi is eláruljuk e az eszméket, amikben hittünk, vagy hűek maradunk hozzájuk, és komolytalan felnőttekké válunk....



* ez még mindíg trendi
** Majd biztos jön Hugi az Ozorával, hogy az nem, de közben meg jól igen.

Playlist

che sudaka - mirando mundo al reves
mano negra - mala vida
andrés linetzky - sentimentios
pink martini - una notte de napoli
pink martini - la soledad
patricia vone - traenne paz
andrea ravel - clandestino
rhythm & sound - king in my empire
monica molina - oh amores
aguis jani - historia de un amor
paco de lucia - rio ancho
peret - xavi
jorge celedon - sin ti no hay vida
peret - yo soy la rumba
tonino carrotone - el pozo
jorge celedon - la inuitacion
peret - borriquito
che sudaka - almas rebeldes
manu chao - me gustas tu
radio bemba sound system - salud
mano negra - peligro
che sudaka - que natural
luiz de aquino - caminhos de c
thievery corporation - so com voce


Letöltés később. Egy újabb élmény volt. :)

Everything changes

Sokadszori viszatérésem alkalmából kaptok egy képet, a sok sok türelemért cserébe. De csak ha hallgatjátok holnap a Carambát. :)

Hallgass !!!

Hallgasd holnap Rodrigót, aki Gabz álnéven fogja vezetni a Radio Carambát, Gabesz druszája - a műsor házigazdája - helyett.

Lesz sok sok spanyol és más latin zene, koncentrálva a közelgő vénasszonyok nyarára. Szóval holnap, 08. 29., délután 3, Tilos Rádió, Radio Caramba.

Guess who's back

Rodrigó előlép a homályból, és ámult pillantások, feszült várakozás és döbbent csend közepette folytatja hullámzó, és igen kontrasztos munkáját. Reméli gyorsan visszaszerzi népszerűségét, és leplezetlen csodálatot ér el minden őt olvasóban, legyen bár kishölgy avagyon úúriember.

Peret

Mi sem alkalmasabb visszatérés-megalapozásra meg nyárindításra, mint egy poszt a legnagyobb ancient spanyol-katalán rumbaénekesről, aki nem más, mint Peret, eredeti nevén Pere Cubill Caraf.

Sok mindent nem érdemes tudni amúgy az arcról, a 70'-es években volt a csúcson, 74-ben ő képviselte Spanyolországot az Eurofúziós Falfesztiválon. A katalán rumba egyik legnagyobb alakja, mit alakja inkább ikonja, prófétája, kultikus alakja. Az ízig vérig ibériai hangulat a zene mellett a sajátosan beteg hangulatú, filmes klippekkel válik teljessé, már csak a száraz vörös meg a serranói sonka hiányzik, meg egy veranda.

Indul a nyár, kapjátok magatokra a latin hangulatot, és tanuljon meg mindenki rumbázni. Én is ezzel kezdem. :)
Persze az összeállításból nem hiányozhat a Radio Carrambáról ismert Borriquito sem, zárásnak ideális lesz. Muchos besos, senoritas.