Bolondos dallamok

Varázslatos...

...amikor találsz egy dalt, ami szóról szóra arról szól, amit éppen érzel. És véletlenül akadsz rá. Ez itt az, meg alá a szöveg is jön.

I had nine lives but i lost all of them
And i've been searching in the night
And i've been searching in the rain
I tried to find them
But they disappeared
They walked away they
Dressed in black
They left my side and all i say
Is that i wasted time
When i looked for them
For now i know that things gone past
Are never to be found again
No,never never ever again
I had nine lives
But lost all of them

I had a plan
But never finished it
And i've been searching for the thought
And i've been searching in a haze
I try all days
To remember it
But now the blueprint in my mind has gone
My mind forgot the colour of direction
And my eyes they see the hands
That could have bulit
That could have constructed

The empire in my mind

The empire
I'll never find
I had a plan
But that was where it ended

Vajon miért lóg ki az ablakból?

Zene ámulathoz című rovatunk

A zseniális Raúl Midón megunhatatlan State of Mind-ja, és egy közös dala India Arie-vel. Kinek van Ray Charles deja-vuje?

ui. Mennyire vérmélységesen gáz már, hogy nem tudsz egy dalhoz keresni egy normális klippet, mert beírva a keresőbe a dalcímet az első száz találat a dalt előadó amatőr hülyék verzióit adja? Ajándékot kap az első kommentelő, aki videómegosztó linket közöl az India Arie - Can I walk with you? című daláról. Köszönöm a közösség nevében. :)

Sometimes it's better to change

Azt hiszem, a továbbiakban visszavonulok a közügyektől, és úgy teszek, mint Marcus Calpurnius Bibulus, és augur módjára az eget fürkészem.

Fürkészem a madarak mozgását, csalhatatlan jelek után fogok kutatni, melyek teljes kétséget kizárólag megmondják a jövőt, és útmutatást adnak. Mert jelenleg nem rendelkezem ezen képesség csekélyke részével sem, újra és újra bebizonyosodik, hogy tökéletesen félreértelmezem a világ általam felfogható jeleinek igen nagy részét. És nem csalódottság ez már, ami beszél belőlem, már régen nem. Lehetne a csalódásra fogni, ha egyes esetekről lenne szó, de ha időről időre rossz következtetéseket vonok le az emberi kapcsolataimat tekintve, akkor ott talán más a baj. Ebbe beletartoznak a munkatársaim, a barátaim, és az ájlávjúháni-jelöltek is. Mindenkiben nem lehet folyamatosan csalódni, muszáj elfogadni azt, hogy rosszul értelmezem az engem körülvevő eseményeket és a környezetem által kibocsájtott impulzusokat, és emiatt helytelen döntéseket hozok.
Emiatt most hamut szórok a fejemre, durva posztótakarót terítek vállamra, és minden időmet a helyes jelértelmezés rendszerének csiszolására fogom fordítani. Ezalatt szünetelni fog minden olyan döntés meghozatala, amelyet nem lehet autogén és ösztönös módon meghozni. Azt hittem egy előző posztban, hogy ezt hívják közönynek, és hogy milyen jó is lehet az, de akkor talán még cinikus vagy ironikus voltam. Most már nem vagyok az, értem én, hogy tanulnom kell, mert különben elnyel a történelem nagy süllyesztője. Bibulust elnyelte, nem volt neki elég ideje a konzulsága alatt, hogy kikövetkeztesse a csalhatatlan szisztémát. Remélem én nem így fogok járni.

Békés, szeretetteljes karácsony éjjelt kívánok mindenkinek

Beata Palya

Érdekes, tipikusan magyar jelenség, hogy próbálunk kitűnni a Földanya népei közül úgy, hogy mindössze 0,16 százalékát adjuk a teljes népességnek. Ezzel probléma még nem is lenne, hisz ezt a pátoszt osztották ránk, genetikailag belénk (és belém is) van kódolva a kitűnés, a szereplés, a csillogás iránti vágy.
A probléma inkább abból fakad, hogy valamiért nem veszünk tudomást arról, amiben valóban kitűnünk, és helyette erőltetjük azt, amiben az istennek se sikerül. Tudunk hozni példákat a sportból, amikor is jobban támogatnak kedveltebb, de jóval esélytelenebb sportágakat, mint amik nagyobb esélyeket kínálnának a kimagasló teljesítményekre (jégkorong, vízilabda), de ugyanígy működik mostanság a könnyűzene (kiket küldünk például a nemzetközi versenyekre, euróvízióra jajj, ments meg uram), a film és a gazdaság is.
Tökéletes példa minderre Palya Bea, aki bár mostanság kezd egyre ismertebb lenne idehaza is, mégis elmondható róla, hogy sikerei nagy részét külföldön érte el, és tette mindezt úgy, hogy idehaza (mily meglepő) senki sem próbálta felhasználni ezt a sikert. Sem egyéni céljaira (kampány) sem közösségi céljaira (promótáljuk a népzenét, há' látod mi' sikere van!). Talán fel sem tűnt ez a siker.
Én tisztában voltam Bea értékeivel, mégis sokkolt az eset, amikor is Brüsszelben beszélgettünk Jean-Pierrel a híres magyarokról. Kértem őt, mondja meg, szerinte ki a leghíresebb három magyar, akit a legjobban ismernek a franciák. Íme a listája, az ő szavai szerint:

Puskas "El Pancho"
Bartok
Beata Palya

Hoppá. Kétszer is hoppá. Egyrészt azért, mert én vártam Sarkozyt az első háromba, de őt nem tartják ott magyarnak, bár tudják, hogy magyar neve van. Másrészt meg azért hoppá, mert Bea befér oda, ahová ők nem, és ez meglepő. Meglepő azért, mert külföldön nagyobb sikere van, mint itthon, és meglepő, mert itthon mégsem ismerik el a külföldi sikerek ellenére sem. Elismerik, persze, lehet mondani, mert hisz nem elnyomott művész ő idehaza sem, de messze nem kap annyi lehetőséget és hátszelet, mint amit tudása és tehetsége indokolna. Vagy amit a külföldi elismertsége indokolna.
Nálam ezerszeres hátszéllel indul, hisz (Bebe mellett) szerelmes vagyok belé már évek óta, és most hangot is adok ennek a szerelemnek.
Bocsánat a képekből álló videók mellett, de a topvan videómegosztó ily szerény kínálatot nyújt ebben a témakörben.

A Portugál című film betétdala, gyönyörűség.

A Transylvania film betétdala, gyönyörűség szorozva kettővel.

Populáris sóműsor, de ez az egyetlen normális videó ahol a kvintettel lép fel.

Nem akarok további ódákat zengeni róla, hisz felesleges, vagy szimpatikus valakinek mindez, vagy nem. Ami biztos, hogy meg kell hajolni tehetsége és hangja előtt.
Amire viszont már ettől függetlenül büszke lehet:

Európa húsz legjobb világzenei albuma közé került utolsó lemeze, az Audieu les complexes. A top20 további tagjai a Buena Vista Social Club, Rakia Traoré vagy Seun.

Ettől nem kell nagyobb cégér, szerintem. ;)

Publicisztika

Finomra sikerült az ÉS ünnepi száma, már kézbe venni is jó volt a ropogós duplaszámot, Váncsa első oldalas agymenése pedig minden pénzt megér. A csúcspont:

"De van itt még valami. Ha nagy mennyiségű készpénzt kell kiadnom, akkor az agykéreg vészjelző területe, az úgynevezett insula, megszólaltatja a bányacsengőt, vagyis érezni fogom, hogy baromságot művelek. Nem kéne megvenni ezt a bóvlit, pláne nem ennyiért. Ha viszont bankkártyával fizetek, az insula kussol. Olvasom a Newsweekben, hogy kutatók két meccsjegyre kértek árajánlatokat az alanyoktól úgy, hogy felüknek azt mondták, készpénzzel fognak fizetni, másik felüknek meg azt, hogy bankkártyával. Az előbbiek csupán feleakkora ajánlatot tettek, mint a második csoportba tartozók, az előbbiek ugyanis azt érezték, hogy meg kell majd fogniuk a pénzt a maga anyagi valójában, és oda kell adniuk, ami pedig szörnyű érzés, a második csoport tagja viszont bankkártya-műveletre számítanak. Átadom, visszakapom, semmiség. Nagyjából ennyit ér a gyakorlatban az ember absztraháló képessége, noha - most jön a lényeg - a kísérleti személyek az MIT alkalmazottai voltak, vagyis az emberi nem legagyasabb példányai közül valók. Mások kapnak egy ötvennégyezer forintos bankót, és örülnek neki.
Összegezve: az emberiség ma már képtelen az általa teremtett anyagi és szellemi javak összességét - a kultúrát - legalább olyan szinten felfogni és működtetni, hogy benne huzamosabban fennmaradjon, az úgynevezett globális problémákat pedig nem elhárítja, hanem előidézi, ameddig módjában áll. Nem kellett volna eljutnunk idáig. Tudvalevő, hogy az ember már egymillió-nyolcszázezer évvel ezelőtt alkoholos italokat állított elő Kelet-Afrikában, készítményét benyakalta, ült a pocsolyában, vidáman röfögött.
A természet titkait fürkésző elme evvel célhoz is ért, boldoggá tette az embert, feljuttatta őt a csúcsra.
Minden további kutatást-fejlesztést ezen a ponton kellett volna leállítanunk."

Zseniális, szerintem.

Az utolsó képzelt riport az utolsó év utolsó napjaiban

- Várja már az utolsó perceket?
- Igyekszem kihasználni mindet odáig.
- Tehát fél?
- Mitől félnék? Aminek el kell jönnie, az el fog jönni, ha félünk tőle, ha nem.
- Ezért nyitott több frontot az állítólagos új élet felé?
- Miféle frontot?
- Például, a tiltakozások ellenére, nem hagyja élni azt a szegény kislányt, akivel ezt az állítólagos új életstílust próbálja meg alátámasztani és igazolni.
- Alátámasztani és igazolni? Értelmetlen kérdéseket tesz fel, és újságíró létére mindezt borzasztó stílustalansággal teszi. Egymás után két kérdésben használta az állítólagos szót, és zavaros kérdései újfent nélkülöznek mindenféle rendszert és következetességet.
- Az alátámasztáson és az igazoláson azt értem, hogy csak azért keresi a társaságát, hogy ezzel is igazolja az életmódváltoztatása jogosságát.
- Azt a "szegény kislányt" én hagyom élni, elég okos és intelligens ahhoz, hogy akkor legyen velem, amikor a kedve azt tartja . Én nem tukmálok rá semmit, leginkább nem magamat. Igazolni meg aztán az ég egy világon nem akarok semmit, szimplán csak szimpatikus lenne az élet mellette.
- Mert ön már látja, milyen élete lenne mellette?
- A bulvársajtótól már ezerszer megkaptam, hogy túl sokat gondolok túlságosan előre, szóval képzelheti, hogy már jegygyűrűben is láttam.
- És saját magát is látta gyűrűben mellette? Szép látvány lehet a meggyűrűzött leopárd, aki próbál kiscicaként élni.
- Hogy én leopárd?? Hahahaha, nem hiszem, hogy ezek a képzavarok hozzá fogják segíteni a Pulitzer-díjhoz. Maradjunk a kivénhedt kandúrnál.
- De az legalább még tud karmolni. Mi lesz önnel karmok nélkül?
- Ugyanaz ami önnel, fogak nélkül.

Episztola a Nyomorhoz

Néha tényleg nem értem, miért jó neked az, kedves nevén nevezett Emberi nyomor, hogy rátelepedsz valaki mellkasára, és az élethez épphogycsak elégnyi levegőt engedsz neki. Nem értem az indítékod, mi előnyöd származik mindebből, mi beteg hajlamodat elégíted ki eképpen. Számomra érthetetlen, mi düh hajt Téged ennyire előre, hogy íly sötét lélekkel és íly mély elszántsággal tudod munkádat végezni.

Ott látlak téged mindíg a felsejlő sugár mögött, a legjobb történések után rögtön bújsz máris elő, időt sem hagyva az elmerengésre vagy a megszokásra. Megszokom már, hogy bármely pozitív gesztus mögött mély sötétséget és biztos pusztulást kell lássak, szépen lassan motiváció és remény mentessé válok, eluralkodik rajtam a közöny.

Bizony, ez a jótékony mákony, a közöny megoldás minden problémára, és elfed minden tüskét, mi sebzi oldalad. Ha nem érdekel, nem jut el az ingerküszöbödig, nem is veszel róla tudomást. Mind egyet jelent azzal, hogy emiatt bosszantani sem tud. Ez a végső megoldás, ezzel kell élni. A közöny ki fogja radírozni az összes színt belőlem, azokat is, amikre eddig a legbüszkébb voltam, de már nem érdekel. Szín, viszont probléma mentesen is szeretnék élni továbbiakban, és lemondanám előfizetésemet minden olyan megszokott társadalmi fogalomról, ami reményre adhat okot bármi cél iránt.

Igen boldog karácsonyt kívánok mindenkinek

Budapest Bár koncerten voltam, egy év után ismét

És olyan élmények értek, amik már nagyon régen hiányoztak; amik ösztönöznek, inspirálnak, gondolatot ébresztenek, elgondolkodtatnak. Most még eléggé kavarog minden, így ömlesztve írok le nagy valószínűséggel mindent, ami most bennem van.
Első sorban, ünneplem azt, hogy ennyire tökéletesen tud találkozni a magyar (fél-underground) könnyűzene a retrospektívvel, és mindebből egy olyan maradandó, virtuóz elegy jön létre, ami bár (mélyen) visszafelé nyúl, de (messze messze) előre mutat. Olyan jó lenne, ha nem csépelték volna már el réges-rég a progresszív szót, most szívesen használnám.

Sok mindenre tanít ez a formáció, még ha nem is nyilvánvaló elsőre. Büszkén hirdeti (és most meghökkentő leszek, bár nem célom) a cigány integrációt, és példát is mutat, hogyan lehet véghezvinni. A nézőtéren ülő circa ötszáz ember elragadtatva és büszke mosollyal arcán nézte, ahogy Németh Juci (khm...) bájosan Farkas Róbert vállára hajtott fejjel dudorászta a zsidó gyökerekkel (jajj, igen bocs, klezmer) rendelkező Nékem Budapest kell strófáit, és kirobbanó tapssal jutalmazta Kollár-Klemencz László A vén cigány feldolgozását (mely alatt elmerengtem, kötéllel büntetném P. Attilát, hogy hozzá mert ehhez a nótához nyúlni). Közös, magyar kultúrát képviselt az egész, és a jelen lévő 35% jobboldali ugyanolyan áhitattal nézte ezt, mint a másik 35% baloldali (balga módon 30%-ra teszem a párton kívüliek számát).
Tanított arra a mélységesen követendő útra, hogy egy produkció egyedüli fokmérője csakis annak színvonala kell hogy legyen, és nem liberalizmusa vagy konzervatizmusa. Mert itt mindkettő volt, mindkettő kizárólag a szükséges mértékben.
Tanított arra, hogy sokszor (mindig) az együtt sokkal jobb és színesebb mint az egymás ellen, és arra is, hogy létezhet olyan zenei alapszint, ami stílusorientációtól függetlenül mindenkinek tetszetős.
Gyökereink nélkül nem létezünk. Nem a 20-as, 30-as évekbeli kávéházak világa a mi generációnk gyökere, de elfogadnunk azt és kiindulni belőle mégis könnyebb, mintha egy, a kultúránktól teljesen idegen alapot választanánk.
Olyan divatos és ronggyá tépett szó mostanság a retró. Ez nem az. Semmiképpen sem. Ha nem használhatjuk a retrospektív jelzőt, inkább ne használjunk semmit, hallgassuk mai füllel őket, szerintem nem létezik olyan fül, akinek legalább egy dallam ne lenne ismerős, és ne tetszene az a mai köntös, amibe ültették azt.
Tökéletes, de ettől még ötletes is volt minden, és a rojtosra hallgatott lemez ellenére kaptam újat is. És persze örültem, hogy a Papa és a Sztendápp komedis barátomat elcsalva tudtam újat és elképesztőt mutatni valakinek. :)

UI. Kossuth díjat Kollár-Klemencz Lászlónak!!

I'm the bitch you hated

Éljen a stiliszt... izé statisztika!

Imádom ezt a izét e, hogy mostmár tudom, hogyan akadnák rá emberek a blogomra. Itt a nem teljes, de az érdekes kulcsszókat tartalmazó lista:

fitymaszűkület (7 találat (aranyérmes) ). Hahhaaa ez nagyon jó. Ha tudtam volna, hogy csak ennyi kell a sikerhez, hamarabb kezdek blogot írni.

jakuza. Hűűűű....

szereplésivágy. Végülis...

dzsipszi. Remélem nem perelnek...

beteljesületlen. Értem én...

LSD. Ezt vajon hogy?

haj. Na erről mit írhattam?

oriza. Hajrá Trú!

szexkellékaddelhu. Dehogy adom, drága volt.

pista. Remek!

Végülis, jobb ez, mintha nem is találnának rám, de eddig azt hittem, ettől kicsit érdekesebb a blog. Na mindegy, ne akarjunk egyből egyszerre szépek és érdekesek is lenni!

Az elmúlt nap termése

Nem 24 óra, mert délben keltem, de így még töményebb. Szóval ma sikerült:

- kacagva elküldeni pár barátot a jó büdös f@szba, majd rájönni, hogy végülis ők nem is barátok
- végigélni a legizébb Carbonfools koncertet, nem hittem volna, hogy ez a kiba jó zene lehet élőben ennyire szar
- elkoboztatni az egy szem Szeparé kártyánkat (köszi Pityukám)
- belépni fél év után először a Szimplába M.. izé Bambi nélkül, és rájönni, hogy még mindíg szerelmes vagyok belé
- levásárolni az összes fennmaradó (hó végén lejáró) könyvutalványomat, Franciaország története I. és Napóleoni háborúk rulez
- rádöbbenni, hogy kifutok a határidőből, és így csak egy személyre foglalni a januári brüsszeli kiruccanást :(
- rájönni, hogy Umberto Eco igenis érthető, csak eleget kell szívni hozzá

... és a lényeg, hogy ez után a napnak alig nevezhető izé után, amikor azt gondolod, ennél rosszabb már nem lesz, nos akkor ráébredni, hogy ETTŐL MÁR CSAK JOBB JÖHET!

:)

Éljen a holnap!!

In empathy we trust

Olyan agyvízelforralóan idegesítő, amikor a kicsinyesség stílustalansággal párosul. Nem tudsz rá mit felelni, mert képtelenség reflektálni a kicsinyes stílustalansággal ötvözött stílustalan kicsinyességre.

Nyafi és nyafi

Egyszerűbb lenne már réges- régen Andalúziában élni, savanyú olivát és száraz vöröset nyakalni minden hétfő este, feketekagylós paellát enni minden vasárnap ebédre, és tanulmányozni a spanyol történelmet, leginkább V. Károly korát, amikor a hispánok a világ urai voltak.

Egyszerűbb lenne nem ismerni ezeket a hatalmas, világfájdalmat okozó problémákat, amikkel a Kelet-Európai emberek jellemzően tele vannak.

Egyszerűbb lenne mindent feláldozni az élvezetek és a mulatás oltárán, de mi erre képtelenek vagyunk saját magunk eltemetése nélkül.

Egyszerűbb ehelyett vágyni valahová, ahol (képzeletünk szerint) nincsen félelem az elmúlástól, bűntudat az előző éjszakától. Ott félelmek és bűntudatok nélkül élnénk, és senki sem fogná vissza magát a holnaptól és a reggeltől való tartástól.
Én képtelen vagyok eldönteni, hol jobb élni.

Le Projet de la Belgique, la 3ieme parte - Nuit

* és ez utolsó biz fotostopp nélküli, hiszi aki hiszi

Le Projet de la Belgique, la 2iéme parte - Histoire

Megjegyzések:
- Brugge címerállatai és címere (oroszlán, medve, valamint királykék oroszlán arany koronával és nyaklánccal)
- Museum for Art & History, Brussels
- Jubelpark

Le Projet de la Belgique, la 1ére parte - Nocturne

A magányos éjszakai harcos

és tanítványa

Kezd minden stimmelni miről régen regéltek

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

Belgie

Mennyire imádom ezeket a sárga fényű utcai lámpákat, segítségükkel nem kell belenyúlnom utólag a színekbe, helyből ilyen finom lesz minden kép.

Sajtó

Alapjáraton még mindíg az Élet és Irodalom a legnívósabb magyar sajtótermék. Igazából akkor realizálódik ez igazán, amikor folyamatosan olvasod a lapot. Máshol nem igazán tapasztalt, igazából lenyűgöző (érdekes-egyedülálló-röhejes-elgondolkodtató) párbeszédek rajzolódnak ki a hasábokon. Az egyes cikkekre, glosszákra érkező reakciókat nem a megszokott olvasói rovat jellegű izében* teszik közzé, hanem általában önálló, cikkméretű teret engednek a válasznak. És (bár a szerkesztőség valószínűleg szadeszes, de ez mindegy is) mindenkinek megadatik ez, a válaszolás lehetősége, politikai hovatartozás nélkül. Még egy Morvai Krisztina is szót kap az Agóra rovatban, Megyesi Gusztáv előző heti pamfletjére reagálva. De nem csak ezt a rovatot lehet igénybe venni a válaszadásra, ha megüti a szintet, simán lehozzák cikk formában is a reakciót. Érdekesnek találtam a szlovák ügyről írott cikkeket:

Az elnök Dunaszerdahelyen

majd az ehhez kapcsolódót, amit szerintem kötelező jelleggel kellene olvasnia mindenkinek:

Békítőshow

majd pedig a másik oldal válaszát.

Egy olyan fórum jellegű dolog jön így létre, ami egyrészt a régi, békebeli kávéházas, párbeszédere építő, a kommunikációt előtérbe helyező világra volt igaz, és nem a mostani, beszéljünk-el egymás mellettire.
Nekem mindenesetre tetszik, még ha két pofával röhögtem is ki Morvait meg a vármegyés savazását. Az is jó valamire, ha más nem arra, hogy megerősödjön bennem a hit: elégtelen a magyarországi történelem oktatás, ha valaki jogász létére ennyire elvakultan tud hinni a mélységes mély sötétségben.
Legalább nem kell kurucinfót olvasnom hozzá, hogy megismerjem a véleményét.


* mekkora szar már, hogy pl. a hvg is lehozza minden boldog-boldogtalan (del Medico Imre és megrögzött, mániás-hozzászóló barátai) levelét, szerencsére kivonatos formában.

Európa fővárosa mégsem unalmas annyira?

Előzetes várakozásaimhoz képest - bár eddig szinte mindig beigazolódott - Brüsszel mégsem annyira unalmas és szürke, mint gondoltam. Érdekes, hogy ez a germán flamand és a latin vallon határon evickélő város mégis mennyire sokszínűnek tűnik az első látásra. Csak és kizárólag az elsőre, mert azért ha megkapargatod a mázat, felsejlik az a közöny és maró unalom, amit amúgy sejtettél róla. Egy hétre tökéletes lesz, mert óriási és igen jó a sörválaszték,

ugyanez igaz a sajtokra, és a francia határnak köszönhetően a borokra is. Sajnos a tudatmódosító paletta ebben ki is merül, nem találtunk még semmi finomat, Bezil és Lien nevű kontaktok ellenére sem.
Hogy januárban, amikor elvileg visszajövök majd ide (olybá tűnik nem is utoljára), mit fogok csinálni, ráadásul egyedül, no azt még nem tudom. Elnézve a miniapartman, az ágyam, meg a kád méretét, kihozok valami chiquitát* ide félpénzen, megpakoljuk eperrel, száraz fehérrel meg Rustique camambert-el a hűtőt, és ki se mozdulva a paplan alól lessük a hóesést**.
Esztembe is jutott egy, de mostanában olyan tökéletes kapcsolatot ápol aktuális lovagjával, hogy vétek lenne megmérgeznem románcukat.... :)


* neeeem nem latint, mondjuk egy szöszkét.
** panoráma ablakom van. még mielőtt irigyelnétek, egy forgalmas autópályára néz.

PS. A poszt címkéi között nem található meg a 'Fotók', ezért nem kérem a reklamációkat, miért ötlettelen-életlen-fotosoppolatlan-semmitmondó most ez. Van ilyen is.

Kufferek és boarding cardok, szevasztok!

Rodrigó barátotok újfent vagabond-énjét kénytelen elővennie, vasárnap Brüsszelbe utazik, egy újabb, (mások által) nagy fontosságúnak ítélt ügy miatt, mely az előzetes tervek szerint egy hétig fog tartani.
Viszem a drágaszágomat, így fotók várhatóak, de nem hiszem hogy Amszterdamot ütni tudnám.
Lesz egy plusznap is, így esélyes, hogy telivásárolom Rózsi barátom kufferjét belga csokival meg sörrel (tényleg, ez utóbbi csak most jutott eszembe), a zsebemet meg jóféle arab haskával meg Jozef bácsi bogáncsaival. :)
Aztán úgy tűnik, a idénre ennyit külföldiből. A folyamatosan felmerülő céges ügyeket nem számítva ez kezd jövőre körvonalozódni:



január - Kaprun, AT
március - Alpe d'Huez FRA
március - valamiközelisíterep, AT
május - Madrid, Santiago Bernabeú stadion, ESP
július - Amszterdam, NL
szeptember - Toscana, IT
október-november - Szingapúr, SG
szilveszter - Barcelona, ESP

Aztán majd legyen, aki győzi, ebbe' a kú nagy válságba'.

Where the fields never end

Képzelt riport második felvonás

- Szerencsém van, hogy nekem végre őszinte válaszokat fog adni, vagy az a csillogás a szemében nem erre utal?
- A csillogás arra utal, hogy imádok élni.
- Mi ez a hirtelen pálfordulat?
- Miért, eddig talán utáltam?
- Nem, csak a depresszív vonal amit eddig megszoktunk nem azt tükrözte, hogy imádott volna bármit is e világon.
- Sohase értettek semmit. A cinizmus, vagy akár a szélsőséges szarkazmus nem azt jelenti, hogy tagadnék bármit, ami jó. Ez amúgy is összeegyeztethetetlen élvhajhász életvitelemmel.
- Tehát akkor most Ön boldog?
- Ne akarjon poláris világképet rámkényszeríteni. Nem csak e két véglet létezik.
- Eddig csak e két véglet volt leszűrhető.
- Mert nem ismertek eléggé.
- Máshogy kérdezem, konkrétabban: mit jelent ez az új, életigenlős vonal?
- Csak annyit, hogy eddig sem értettem, mit akarok elfelejteni, és ezentúl inkább nem is próbálok felejteni, ha már nem tudom, mit szeretnék. Vége, mint ahogy ennek az interjúnak is.

Ősz mappa, első vázlatok

Most, hogy megjött a drágaságom, el fognak titeket árasztani a fotók, legalábbis amíg ki nem fogyok a témákból, azokból meg van még bőven. Most egy súlytalan színpompás-borús hétvége-lenyomat, ujjgyakorlat gyanánt. Kosztolányit és újbort ajánlok hozzá.

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

//Kosztolányi: Akarsz e játszani

Le kell cseréljem a mottót

Tegnap kidobta a blogomat a gugli, az alábbi kulcsszavakra: 'fitymaszűkület, kép'.

Nem tudom, milyen beteglelkű kereshet fitymaszűkületes képeket, de kínos, hogy benne vagyok az első 10 találatban. :)

Fáradt bohóc-könnyek

Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.

Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.

De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.

Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.

S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,

Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.

//Tóth Árpád

Fejlődik a B&W képességem

Ma, Velencei tó. Lehet szavazni, jó vagy rosszirányba fejlődök. :)

Rodrigó (megint) benézte a fütyit

Annyi vicces csak az egészben, hogy mióta ismerem, azaz két hete érlelődik bennem ez a cím. Tudtam, már az elején tudtam, hogy attól a ponttól kezdve, hogy nem csak "aludni*" akarok vele, hanem kinéz belőle valami (a családom által) "normálisnak" mondott gondolt ítélt kapcsolat vagy nem tudom micsoda, attól a ponttól kezdve halálra van ítélve az egész. Blogger barátotok képtelen olyan egyensúlyt kialakítani, hogy az őslelkében lévő csillognivágyás összhangban legyen a normális léttel hason jegyeket mutató általános jófej vonallal. Túl harsány, vagy túl unalmas vagyok. El kell fogadni.
Épp ezért fogadtam el ezt, már az első szemkontaktus alatt, és nem is reméltem semmit.

A ma estének is elképzeltem az összes lehetséges negatív kimenetelét, kezdve a bedagad-a-torkom-nemtudok-szólni verziótól a nemjut-eszembe-semmiérdekes-ig, de arra álmomban sem fogadtam volna, hogy az - egyébként tehetséges - sztendáppkomedis barátom olyan nagyonnagy napot fog ki, hogy eltakarja előlem a holdat, kifogja helyettem a mester-süllőt, kiveszi a szót a számból, árnyékkal teríti be teljes lényemet.

Abbahagyva ezt a pátoszos, nyúlós-csöpögős fasságot, kurvára de annyira fel vagyok kúródva, hogy fogtam magam és se-szó se-beszéd módra otthagytam mindenkit a gecibe hagy boldoguljanak úgy egymással meg a szájbakúrt ezerméterre lakással, ahogyan csak akarnak, és persze ahogy a gazdasági helyzet engedi. Felbasz engem éppen elég más**, is nem hiányzik, hogy Rózsi barátomat is a negatív listára tegyem, nem hiányzik, hogy egyedül járjak mindahova, ahova eddig vele. Szimplán ez az újabb, velejééig lúzer szituáció basz fel, már látom a holnapi kérdéseket, miszerint:

- Na, most mi nem stimmelt? Csúnya? Buta? Túl öreg? Túl fiatal? Túl vallásos? Nincs téma? Nem iszik? Nem vesz húst a szájába? Magas? Rokker? Már megvolt? Celeb? Hallott rólad?
- Szimplán csak az ottelhelyezkedő barátom szórakoztatóbb volt, mint én.
- Na erre bazmeg még téged ismerve sem számítottam....

* Meg kirakni fekete fehérben és neglizsében nektek
** Rodrigót ki akarja rúgni a közvetlen főnöke, de a nagy(törzs)főni szereti, meg mindenki más is, így lehet, hogy marad.


Tapsoljátok meg azt, akit akartok, én fosok mindenki fejére, imádnám ha antiszoc lennék, probléma-mentes lenne még az ásványvíz is.

Balkáni partizánok, hulligánok, dzsipszi-pánkok szevasztok

Nemrég (múlthéten szombaton) tudatosult bennem, hogy a mostanság népszerűségének (remélhetőlegi) csúcsára érkező, a világzene címkével csak nagyon nehezen illethető balko*-gypsy-punk-diszkó réges régi ismerősöm már nekem. Ugyan Bregovic és a Macskajaj OST feltünésére futótűzként terjedő jugoszláv stílusú zenék kivétel nélkül beleégtek minden slágerrajongó agyába, azért a kaki mögött megcsillant a fény is. Hihető volt, hogy a leginkább talán mulatós (!azz) kategóriába sorolt zenék, egyszerűségük ellenére átültethetőek az elektronikus világba. Jöttek ki a sok fúvósra építő szerb nóták break meg dub változatai, Jutasi nagy sikerrel vitte a Westbalkánban az ilyen darabokra építő Balkán-esteket. Az egészről már a leges legelején tudni lehetett, hogy a mainstream világ két kézzel fog a stílus után kapni, és gyorsabban el fog minden kurvulni, minthogy kettőt pislognánk. Ez el is jött, hihetetlen az elektronikus ütemekre épített balkáni zene reneszánsza. Az MR2 játssza a Mahabi Rai Bandát, egyre több filmzene kerül a balkán hatása alá (Borat, természetesen minden Kustorica), nincs valamire való neo-punk-diszkó balkáni est nélkül. Feltűnik az első ikon, aki bátran felvállalja az ige és a stílus terjesztését, életútját követve sorra jelennek meg követői. Nem titok, Shantel -azaz Stefan Hantel, a diszkópartizán - a próféta, és őt követik padawanjai (Dj Robert Soko, Deladap, Russkaja, mind mind tipikusan osztrák-német, de született szerb-horvát-bosnyák-cseh-román dj-zenész, és az otthon tanult ritmusokat próbálják eladni bearanyozva). Shantel a Bucovina válogatásaival elindította magát és a stílust az ismertség felé. Két válogatása bandák és zenekarok tucatjait tette világszerte ismertté. A farvizén haladó Robert Soko és az ő Balkan Beats névre hallgató rokon-válogatása tette (nemzetközileg is-) ismertté honfitársaink közül a Parno Grasztot***, a Beshodromot, meg kicsit a Mitsourát is. Neki köszönhető, hogy Dubaiban tudtam volna Annyit ittam bánatomban-t hallgatni, magyarul, a szupermarketben.

A zenék őszintén bevallottan egy kaptafára készülnek, pattogós elektronikus dobalap, majd egy minél fülbemászóbb cigány-szerb-bolgár-orosz nóta minderre, és kész a balkan-punkdisco. Gogol Bordello bőszen indult gypsy punkja annyi időt sem ért meg (hiába húzták még Madonnának is), hogy igazán megismerjük, már le is taszította testvérét a balkáni változat. Mondjuk meg vagyok győződve, tiszavirág életű lesz ez is, de hatása jóval nagyobb már most is, mint elődjéé valaha is lesz. Ez az egyik, amit sajnálok, a másik meg az, hogy a magyar mulatós zene ikonja, a gypsy diszkót már a 80'as években feltaláló Tekintetes Kőbányai Dzsukhel Horváth Pista, a cigánydalok királya már nem érhette meg ezt a zenei fordulatot, mit fordulatot, forradalmat. Várom, már nagyon várom mikor lelnek rá hatalmas-nagy partizenéire, és mikor robban az első break-erdőszélen (vigyázz ez nagyon odaver:).
A jövő nyári, IV. Gyoma Feszten már biztosan nem fog forogni egyetlen prosztó balkánzene sem. A síeléseken még előfordulhat, hogy előkerül, viszont szilveszterkor szinte biztos...



*balko: anglo-, latino**-,
** a latinovics nem ide tartozik
*** kis ajándék annak aki végigrágta magát az egészen, a zseniális, kihagyhatatlan, óriási ötlet (emlékszel e még az előzményre) Parno Graszt átdolgozás. Szétkarmoltam az arcom magam rajta.

Balkan beats hurt my heart

Rodrigó egy okos következő posztban kifejti, hogy mi ez az új (régi, ősrégi) őrület, ami érzése szerint meg fogja határozni az idei szilveszteri buliban a lemezestáska tartalmát.

"....tziganizacije, tziganizacije, hulliganicije...."

Trofeo del celebraciónes

Spontán csöppentünk ma E szülinapi bulijába a Gödörben, ahol újfent megcsapott az egyszer már bekóstolt magyar underground zenei művészvilág szele. Frenk, Odett és még sorolhatnám hányan köszöntötték a hiperszülinapos E-t ezen a napon, de a lényeg, hogy Varga Zsuzsa is ott volt. Régre nyúlik vissza a rajongásom lovagregényes imádatom érdeklődésem iránta, de őszintén szólva úgy tudtam, már elmúlt. De ahogy ma megjelent a vastagcsíkos zoknijában és csodálva csodált wamp stílusával, újra elgondolkoztam, bővíteni kéne a két főből álló (Veró és Juci) celeb-listámat. A múltkor Huginál szóbakerült, és így elmeséltem az összes hozzá fűződő sztorimat, de akkor nem sejlettek fel a régi érzések. Ma Csupi látva, mennyire kész vagyok a látványtól, megkérdezte, hogy mit eszek ezen a gebe és szétcsúszott csajon. Aztán amikor elkezdték az első számot, hirtelen odaszólt: - Most már értem mit...
Ennyi csak. Imádom, örökké imádni fogom.

Ától zéig....

Azért az mennyire finom már, ha az ember csütörtök este betépve erre ér haza?
És a videó mekkorát üt már!

Haaaaa imádom, már most imádom!

Képzelt riport egy kaméleonnal

- Megkérdezhetem, hogy mikor volt utoljára szerelmes?
- Megkérdezhetem, hogy miért provokál?
- Ön kitér a válasz elől.
- Ön is.
- A kérdések joga a riportból kifolyólag az enyém. Szóval, szerelem?
- Az mit jelent?
- Ismerjük Önt annyira, hogy tudjuk, mit ért alatta.
- Szóval az általam értelmezett szerelem mikor múlt el utoljára? Mivel elmúlt, miért érdekes? Miért nem azt kérdezi, mikor jön a következő?
- Mert arra nem tudna válaszolni.
- Ha nem tudok rá válaszolni, ez sem érdekes. Következő kérdés?
- Ön többet kérdez, mint én. Tényleg nem hajlandó semmit sem elárulni, amire kíváncsi vagyok?
- Mivel hülyeségekre kíváncsi, nem. Majd ha normális dolgok érdeklik, válaszolok.
- Mint például?
- Mint például mi?
- Mik azok a normális dolgok?
- Szivesen kifejteném a véleményemet a szabadkőművesek és a templomos lovagok kapcsolatának hatásairól a mai hitel alapú pénzvilágra, vagy mesélnék Julius Caesar brilliáns helyzetkezeléseiről.
- Ezek senkit sem érdekelnek, legalábbis olvasóinkat biztos nem. Inkább az érdekelne, hogyan éli meg, hogy éppen hajszálra egy évvel ezelőtt ismerte meg azt a személyt, ki utoljára bírta sűrűbb dobogásra szívét, és ráadásul a mai estéhez hasonlóan, asztalifocizás közben, barátja invitálásának hatására?
- Kit érdekel, hogy önt mi érdekli?

Telibeviszonzott vágyakozás

Amióta hazajöttem Dubaiból, alig írtam valamit. Ócska szöveg lenne azt mondani, hogy nem volt rá időm. Egyszerűen inkább az van, és ez jobban is hangzik, hogy mióta itthon vagyok, folyamatosan csak flesselgetek, milyen kurvajó itt minden, és csak sodor az ár. Minden elégedetlenkedő kedves ismerősömet kizárnám egy hónapra a sivatagba, hogy megtudja, milyen jó itthon, mennyi minden van itt, ami eddig fel sem tűnt. Vannak évszakok, eshet az eső, fújhat a szél homokvihar generálás nélkül, minden reggel meglepetés lehet az időjárás, létezik a langy-meleg fogalma, nem dudálnak az emberek az utakon, nem is turháznak, igen jó zenék mennek a rádióban, nem ordít minden sarkon a müezzin, rendes internetkapcsolat van, akár tizenöt perc alatt is letöltődik egy Daft Punk album, nem csak egy jutubos klipp, akár ebédelni is beülhetsz egy étterembe, van gulyás, van disznóhús, minden sarkon lehet sört venni, hogy a fűről már ne is beszéljek. Egy mondatban összefoglalva itt tudnak az emberek élni. Mégha mindenkinek csak annyi tűnik is fel, hogy ki jobb- és ki baloldali, és hogy ki takarodjon hová. Mindegy egyébként, úgysem lehet erről meggyőzni senkit, és nem is akarok, én csak jól érzem magam itthon. Csak a ginger ale hiányzik egy kicsit, meg a maláj kurvák a szállodából. :)

Only only only house music

Régebben már elhatároztam, hogy majd próbálom megörökíteni és összeszedni a régi jó kis oldskool house eposzokat, és majd rakok ki klippeket, de ezidáig ez valamiért elmaradt. Aztán tegnap Huginál akkorát téptünk ezekre a régmúlt (ilyen fiatal) éveket jellemző sarokkövekre, hogy mostmár kell valamit szuszogjak minderre. Jöjjön hát a tegnapelőtt este által felidézett darabok, valamilyen sorrendben. :)

PS. Aki teheti, maximális hangerőn és basszussal nézze őket, és ha már az elején elsápad, inkább végig se nézze! Hallgatni arany!

Véget ért hát

Megiszom szépen az utolsó butella dry gingert, és aludni térek. Holnap repülök haza. Nem mondom, hogy nem örülök neki...

Afrika

Nem tudom, annak idején amikor a Tilosban játszottam ezt, linkeltem e a videót, de most megteszem. Megunhatatlan dallamok, agyonjátszhatatlan refrének.

Utolsó sóhajok a homokdűnék közül

Tragikus, mellkasfeltépő hangulatban hallgatom az odakintről beszűrődő müezzin énekét, és egy hűvös dél-balaton parti szőlőlugasba vágyom, kockás flaszterterítős asztal megé, olyan száraz fehér mellé, hogy karikára húzza a szám össze. Könyékig gyűrném fel fehér ingem ujját, csöndben közelebb inteném a cigányt, kinek hegedűjén viseltesek a húrok. Súlyos összegekkel és érvekkel kezdenék érvelni, miért akarom sokadjára is hallani az én nótámat, miért akarom sokadjára is ordítva énekelni strófáit. A bortól vizenyős tekintetemmel cél nélkül pásztáznám a vizet, miközben az utolsó forintjaimat szórnám az időközben elszelelő prímás után. Zene nélkül ugyan, de csöndben rágyújtok a második strófára, és az utolsó szálra. Csöndben elindulok haza, és nem hagyok magam után semmit, csak a kínzó ürességet, ami a fájdalomra vágyásból fakad. Mert mindenkinek lételeme a fájdalom és a kín megélése, s akinek aznevezett (látszólagos) boldogság miatt nincs része a fájdalomban, vágyik azok látására és társaságára, akik megélik - mintegy helyette - a fájdalmat. Engem ez már régen nem vigasztal, és nem is érdekel már többé. Elpöccintem cigarettámat, és elkezdem mégegyszer, a pontosság kedvéért, hiszen annyi fals szöveg terjed:

"Nem tudom az életemet, hol rontottam én el.
Gyógyítgatom a szívemet, a cigány zenével.
Elhúzatom halkan, csendben, hogy ebbe a szerelembe, bele lehet halni.
Ne hagyjál a legszebb nyárban, engem elhervadni.

Nyári este panaszkodom, a csillagos égnek.
Hogyha engem nem szeretsz már, én minek is élek.
Te vagy az én legszebb álmom, te vagy az én boldogságom.
Szeretlek a sírig. Síromon a legszebb virág, csak teérted nyílik."

Néha sötét is van

Kurvanehéz ablakból fotózni, ha azt a klíma miatt csak résnyire lehet nyitni. Meg a sok dzsedáj-kard is para, ami az utcán minduntalan előjön.

Bitter bitter, baby

Egy dolog fog hiányozni ebből az anglo*-indio**-pakisztáni*** porfészekből, mégpedig a sarki boltban (igen drágán) kapható Schweppes Dry Ginger Ale. Ugyanebben a szép, kívánatos 3decis kiszerelésben árulják, mint amit ide találtam a google-ban.
Magyarországon szinte sosem iszom üdítőt, álcázzák akár gyümölcslének is akár. Mindegyik szájösszehúzóan édes sz*r, nem is érződik az ízük, csak a 30% szín kristálycukor, ami alkotja őket. Kivételt csak a bacardikólák, gintonikok, becherovkagyömbérek képeznek, de azokat is jó töményen, 1:1-ben iszom leginkább. Kiskoromban emlékszem, a Schweppes igen ügyes kis palettát kínált a mostanában elérhető édes szirupok ellenében, ismert volt az ún. bitter kategória. Elvétve azért lehet találni most is odahaza Bitter Orange-ot, ne adj' isten Bitter Lemont.
Ami itt van, az viszont elképesztő. Bitter lime-soda, dry lemon-lime, és a csúcs: dry ginger ale. Végre egy soft drink, amin érzed is a gyömbért, szemben az otthon kapható, gyömbér üdítőnek álcázott valamikkel (Kinley, és társai). Ennek tényleg kesernyés, igazi gyömbérsör íze van, bőven elég belőle 3deci, frissít, üdít, ahogyan annak lennie kell. Kellene valahogy ilyet exportálni haza is, amíg meg nem unnám, biztos vásárló lennék. Itt legalábbis folyamatosan tele van vele a hűtőm, mióta csak rátaláltam. Arról már nem is beszélek, micsoda tökéletes harmóniát alkot (lévén nem édes) mindegyik töménnyel. Fel is találtam egy újabb saját koktélt (a GBV után, majd ha kommentben rákérdeztek elárulom mi az, most nem érek rá:), miszerint:

Collins pohárba 1/3 rész Havana Club 3 anos vagy Captain Morgan Spiced, 1/3 rész dry ginger ale, a többi facsart és darabolt lime-citrom vegyesen.

Hááááát konkrétan akkora flash, hogy nálam lassan kezdi ütni a klasszikus Hemingway specialt és a GBV-t is.

És, mivel nem maradhat Rodrigós bejegyzés kultúrtörténeti adalék nélkül, lássuk ki is volt a névadó miszer, azaz Jacob Schweppe! Német zsidó órás és amatőr tudós volt szegény, akinek irtó nagy mákja volt, hogy nem 150 évvel később született. A lényeg, hogy feltalálta magányában a karbonizált ásványvizet, akármi is legyen az. Az általa alapított cég legfontosabb termékei a ginger ale (1870) (ugye!) meg a bitter (ugye!) lemon (1957), meg a tonik.
Bevallom tördelmesen, a téma érdektelensége meg a szarokmindenre életérzés miatt mindezt az idevágó wikipédiáról másoltam. Az a menő, díjjal kitüntetett blogger vesse rám elsőnek azt a követ, aki nem ugyanebből él.


* - mert az egész egy régi, Birodalom korabeli angol gyarmatra hasonlít, csak a leplezett nyugat-utálatuk miatt ezt nem vallják be.
** - mert amúgy mindenki indiai.
*** - kivéve a pakisztániakat.

Marcangolás

Vajon a THC hiányától lehet mindaz, hogy mostanában Joe, a közös barátunk nélkül is néha azt érzem, mintha eltoltam volna egy slukkot, vagy csak az alkohol ráerősít az emlékeimben őrzött, már megismert emlékekre, amik így előjönnek, mintha valósak lennének? Mindenesetre világ életemben utáltam azokat az idióta blogokat, ahol ilyen hülyeségeken merengtek, így talán itt abba is hagyom.

PS. Nemsokára megyek haza. I miss you Schwechat.

Képek a sivatagból III.

Tegnap sivatagi szafarin voltunk zsanpierrel (muszáj közreadnom a fickóhoz eddig összegyűjtött angol-angol szótárat*, ő ugyanis fvanszia. a szótárat lásd alább, csillagnál). Mindenki ajánlotta, aki eddig volt erre, így bevállaltuk. Annyira nem volt über, mint amennyire dicsérték, de nem lett volna szabad kihagyni. Még sosem voltam a sivatagban ezelőtt, így nagy élmény volt párizs-dakar rallit idéző kanyarokat nyomni a dűnék közt, meg kvaddozni a futóhomokon, vagy min.

Olyan jó, hogy ezt nem a félmongolidióta fotozz.hura töltöm fel, és nem kapom 10 perc múlva a szitkokat, hogy levágtam a fickó fejét odafenn. Nem hiányzik.

* hevenyészett angol-angol fonetikus szótár, Jean-Pierre megértéséhez. próbáljátok a párok első feléből kikövetkeztetni, mi lehet az adott angol szó :) : messzázs - message, tip - type, zsigabit - gigabit (ez a kedvencem), kontőr - counter, afszerzát - after that, van tus - onetouch, ship - cheap, azape - has happened

Vesszen a jutúb is

Fankadeli Feri barátom (megint) kikészült, most épp a youtube-ra, és az adminisztrátorokra. Szokásához híven ismét körbeküldte, hogy tegye ki mindenki wiwre/blogra/homlokára/újságjába/körlevelébe, hogy mennyire ki van már megint a fütyije valamivel. Csak most tényleg körbeküldtem, mert ezt most én se értem. Minek kell eldöntenie egyaltalán bárkinek, mi jelenhet meg egy videómegosztón, és mi nem? Az ilyen rendszerek 80%-a szemét, azokat miért rakják ki? Rendben, Feri srác rendesen belelóg néha a szélsőjobba, de ez hol számít, amíg nem uszít nyíltan, és nem hív fel mindenkit arra, hogy ölje meg nem-árja embertársait? Aki ismeri a magyar hiphop szcénának nyújtott szolgálatait, meg úgy általában a zenéit, az tudja, hogy számaiban nyoma sincs a gyűlöletnek, szemben jópár "hazaizenekarral" (így, belgásan). Amíg a produktumban nem jelenik meg a hovatartozás, mit számít egy művészről, hová húz? Annyira nevetséges, hogy balos barátaim nem hallgatnak Ákost, mert fülig jobbos, a másik oldal meg komcsizza Gálvölgyit, Esterházy Pétert, Karafiáth Orsit vagy Mundruczó Kornélt, csak mert nem nyalnak be tövig a fityesznek. Miért nem lehet eldönteni valakiről, hogy jó e vagy sem, és e szerint szeretni/nemszeretni? Én mindíg mosolyogtam Fankadelisrác politikai és történelmi nézetein, de amíg jó zenét csinál, hol számít mindez? Hol érint engem, hogy egy színész egy tökéletes alakítás után hazamegy, és ostorral vereti magát? Elitélem, de amíg mindez nem jelenik meg az előadásában, az ő ügye. A jobboldali média utazik a balosnak véltekre, a baloldali utazik a jobbosokra. Gratulálok. Meg a youtube-nak is, hogy a bálányi szemetet közlendőnek ítélte, de Feri barátom új trekkjét eliminálandónak. Milyen szép ez a XXI. századi szólás-szab... izé.

Hajjajj

Néha olyannyira de szemét képek kerülnek ki kedvenc fotóblogomra (kedvenc, igen, mert gyakran frissül, napi kettő mindíg jó, változatos, ingyenes, korlát mentes, és van rss), hogy elgondolkozom, mi alapján cenzúrázza a keves krú, hogy mi kerül ki, és mi nem. Egyszer lehozták Nanni barátnőm egy képét, és emlékszem mi nagy hájp volt emiatt, ment a hátbaverés neki igen megérdemelten. Most kezdem azt érezni, kiraknak mindent, amit kapnak, ha épp ubiszezon van. Mintha az ÉS-ben megjelenhetnének az én hülyeségeim is, a fodorákosok mellett, mert épp nem tudják kitlteni a hasábot. Érzékeltetésül: ez a két kép a hétvége termése. Megvan a különbség?

Képek a sivatagból II.

Ezt lehet látni az ablakból. A látótávolság olyan 1-200m lehet, és mint ahogy minden, természetesen az utca is fel van dúrva. Építenek valami metrót vagy mit.

Ugyanaz a kép, kicsit fotosoppal, hogy látszódjon is valami.

Ha nincs por, egész szépek a színek. Az bejön, hogy PS nélkül is lehet olyan (nekem nagyon bejövős) arabos képeket lőni.

Ezt meg csak úgy