5 éves az A38 @ Műcsarnok

Kedves Barátunk! szólt a meghívó, és mi bizony ott termettük. Megnéztük.
Volt egy kósza ötlet, hogy talán ide kellene helyezni az első és innentől kezdve 'dzsoda' (gy.k. csoda) jelzővel ellátott randevú (latin nyelvekben nem jártas kartársaknak rendezvous - go with together) helyszinét, de utólag bebizonyosodott, hogy ez rossz ötlet volt. Rossz ötlet volt, mert a nagybetűs kismiújság teljesen kikészült az ötlettől, meg rossz ötlet volt, mert az egész túl volt lihegve. Persze kurvajó kis kiállításos fotómegmutatós műcsarnokos pezsgőzős szétnézős estét raktak össze az A38-as fiúk és lányok, de azért ez jócskán erőlködés szagú volt. Rendben volt minden, de az egésznek olyan 'selyemszalvétával vert fasz' jellege volt. Ki akartunk szakadni az ándergráundból, de sznobok is akartunk lenni egyszemélyben. Mintha baj lenne a sznobsággal. Mintha baj lenne az igényességgel.

Néha kurvajó 42km-re lenni a legközelebbi lakott településtől, és az épp-hogy csak csiholt tüzön sütött szalonnánk zsírját nagyon jól esik hagymával és fehérkenyérrel letolni, de ettől még szeretjük az igényes magyaros vagy urambocsá mediterrán terítős éttermeket is, királyrákkal meg halkrémmel töltött fekete olivával. Miért kell játszani a sznobot, vagy a minimált? Miért nem lehet az adott élethelyzetnek megfelelni? Miért nem lehet tűz mellett büntetlenül szalonnát sütni, és miért nem lehet a Műcsarnokban igényes és alakteljes rendezvényt tartani? Mert ma nekem kurva jól esett volna, ha nem fennhéjjáznak azért, mert állófogadás van és (csak) pezsgő, meg rá egy órára kicsi választék (csak) szendvics (amik kurvajók voltak) . Jó lett volna, ha kicsit tovább gondolják a koncepciót, és a helynek és a rendezvénynek megfelelő képet próbálnak meg kialakítani. Kicsi svédasztal kevesebb de jobb kajával, kicsi büfé kevesebb de többféle szesszel, kicsi de emberközpontúbb vendégvárás és szórakoztatás.

Nem kritika ez, és nem is negatív hangvétel, inkább csak egy meg nem értett pozicionálási szerepkörből fakadó meg nem értettség. Mert ezt, amit kaptunk, nem értettem.

Persze, kiderült, hogy szerény véleményem szerint óriásian kurvajó randihely lett volna ez a mai, mert abszolúte nem volt sznob, cserébe viszont olyan fotókiállítás volt, hogy Tomi barátommal lefostuk a bokánkat (A38 koncert fotók, de olyanok, amik ütnek minden ilyet), majd olyan szettet kaptunk gramofonon keresztül 60'as évekbeli sanzonokból, hogy újfent lefostuk a bokánkat. Majd a végén volt valami téridő kontiinumon alapuló kiállítás is, amin újfent fostunk, bár erről inkább csak a felszolgált igen száraz vörösbor tehetett.

Duplán fosos bokával tovább álltunk Gödörbe, ahonnan meg egyszer csak hirtelen itthon lettem.

Köszönöm a figyelmet!

Szóval az egész kurva jó volt, csak ha rám bízzák sokkal szebb és sokkal jobb lett volna az egész.
És lett volna randi is.