Végre valahára eljutottam oda (nyáron azért nehéz, spanyol filmhét után főleg), hogy sikerült normálisan megnézni a Charlie Wilson-t. Persze mint minden politikai-történelmi film, ez is kb. 10 percnek tűnt, viszont olyannyira ambivalens volt mindez, hogy még egy fél órát csóválgattam utána a fejemet. A legnagyobb hibája a filmnek, hogy amerikai produktum, ízig vérig. Vannak témák, amik működnek helyből, működnek önállóan, nem kell őket túlmagyarázni, túldekorálni. Érdekes, izgalmas (kicsit későn jövő) a téma, minden átlag, felvilágosult ember egyből átlátja a szembe állítani, ütköztetni kívánt eseményeket.
A film 80'ban (Aranygeneráááációóóó:) kezdődik, amikor egyes amerikai szenátusi érdekcsoportok jó ötletnek tartják beavatkozni az afganisztáni konfliktusba. Fegyverrel segítik a mudzsahedeket, az oroszok ellen. Akkor még nem tudják, de ezzel verik be az első szöget a szovjet világbirodalom vasbeton szerkezetébe. Afganisztán lesz a SZU Vietnámja, és Kandahár az oroszok Saigonja. A film azon eemények láncolatát mutatja be, amikor is a nagy betűs Cég, a CIA ráébred, hogy mindenkit támogatni kell, aki a nagy ellenség ellen harcol. Ontják a fegyvereket az afganisztáni gerilláknak, akik így már képesek felvenni a harcot Iván ellen. A film minden egyes percében ott lebeg, hogy arról az országról van szó, akit alig 25 év múlva pont mi fogunk szénné bombázni. Direkt utalás híííjjján elképzelem az amerikai taplóarcú popmozi nézőket, ahogy a film utolsó 5 másodpercéig szorítanak szegény szerencsétlen táliboknak (szerencsére nincsenek nevükön nevezve, különben hamar rájönnének, kikről van szó), merthogy például megerőszakoltak a genya oroszok egy vak (hopp) lányt. Meg amúgy is dögöljenek meg. Aztán a film végén a főhős, Charlie Wilson tépi a száját, hogy a háborút megnyervén fordítsanak már kis összeget a maradék túlélő képzésére, mert az ország fele 14 éven aluli, nem is tudják kinek köszönhetik a győzelmet. Ha ezek felnőnek, akár ellenünk is fordulhatnak. A záró sorokban még az 'ELKÚRTUK' szó is szerepel.
Szóval, jó ez a film, a téma miatt. Nagyon talál. Még jól is van megcsinálva. Tom Hanks szenzációs mint mindíg, fordulatos a szkript, telitalálat minden mellékszereplő, bomba lányok bomba testrészeket mutogatnak, szellemes is ráadásul. Viszont sosem értettem, miért kell mindent kétszer aláhúzni, olyat, ami szem előtt van. Kicsit olyan érzésem van, hogy az amerikai Munkácsy úgy festene, hogy pirossal bekarikázná Jézust, és mellé írná, hogy ÉRTETEK SZENVED. Nagybetűvel. Az amerikai Hrabalnak valószínűleg egy élet kevés lenne elmagyarázni, tulajdonképpen mit is akar mondani. Az amerikai Paco de Luciának minden buleriát lassan és megfontoltan újra kellene ismételnie a kiállás után, hogy rájöjjenek, mit hallottak a mélyentiszteltek.
Értjük. Azt szeretjük, amit nem mondanak ki helyettünk. Amin gondolkozhatunk. Ami mögé láthatunk. Amiből kihozhatjuk a saját történetünket-verziónkat. Aki nem érti, majd nem szereti.
Viszont azt nem értem, hogy akkor miért vannak működő amerikai dolgok. Hogyan tudott 1979-ben Milos Forman megrendezni egy Hair-t, hogyan tud David Lynch sikeres lenni, hogyan tudta Francis Ford Coppola a filmtörténelem legnagyobb darabját megrendezni és elkészíteni amerikai stúdiók pénzéből? Bármely motívum is el van magyarázva a Keresztapában? Jó, készítettek egy időrendbe vágott, tv változatot belőle, mert az átlag amerikai néző egyszerűen nem értette meg a filmtrilógiát máshogy. De akkor is próféták lettek ott. Nem tudom hogyan. De örülök neki.
A film 80'ban (Aranygeneráááációóóó:) kezdődik, amikor egyes amerikai szenátusi érdekcsoportok jó ötletnek tartják beavatkozni az afganisztáni konfliktusba. Fegyverrel segítik a mudzsahedeket, az oroszok ellen. Akkor még nem tudják, de ezzel verik be az első szöget a szovjet világbirodalom vasbeton szerkezetébe. Afganisztán lesz a SZU Vietnámja, és Kandahár az oroszok Saigonja. A film azon eemények láncolatát mutatja be, amikor is a nagy betűs Cég, a CIA ráébred, hogy mindenkit támogatni kell, aki a nagy ellenség ellen harcol. Ontják a fegyvereket az afganisztáni gerilláknak, akik így már képesek felvenni a harcot Iván ellen. A film minden egyes percében ott lebeg, hogy arról az országról van szó, akit alig 25 év múlva pont mi fogunk szénné bombázni. Direkt utalás híííjjján elképzelem az amerikai taplóarcú popmozi nézőket, ahogy a film utolsó 5 másodpercéig szorítanak szegény szerencsétlen táliboknak (szerencsére nincsenek nevükön nevezve, különben hamar rájönnének, kikről van szó), merthogy például megerőszakoltak a genya oroszok egy vak (hopp) lányt. Meg amúgy is dögöljenek meg. Aztán a film végén a főhős, Charlie Wilson tépi a száját, hogy a háborút megnyervén fordítsanak már kis összeget a maradék túlélő képzésére, mert az ország fele 14 éven aluli, nem is tudják kinek köszönhetik a győzelmet. Ha ezek felnőnek, akár ellenünk is fordulhatnak. A záró sorokban még az 'ELKÚRTUK' szó is szerepel.
Szóval, jó ez a film, a téma miatt. Nagyon talál. Még jól is van megcsinálva. Tom Hanks szenzációs mint mindíg, fordulatos a szkript, telitalálat minden mellékszereplő, bomba lányok bomba testrészeket mutogatnak, szellemes is ráadásul. Viszont sosem értettem, miért kell mindent kétszer aláhúzni, olyat, ami szem előtt van. Kicsit olyan érzésem van, hogy az amerikai Munkácsy úgy festene, hogy pirossal bekarikázná Jézust, és mellé írná, hogy ÉRTETEK SZENVED. Nagybetűvel. Az amerikai Hrabalnak valószínűleg egy élet kevés lenne elmagyarázni, tulajdonképpen mit is akar mondani. Az amerikai Paco de Luciának minden buleriát lassan és megfontoltan újra kellene ismételnie a kiállás után, hogy rájöjjenek, mit hallottak a mélyentiszteltek.
Értjük. Azt szeretjük, amit nem mondanak ki helyettünk. Amin gondolkozhatunk. Ami mögé láthatunk. Amiből kihozhatjuk a saját történetünket-verziónkat. Aki nem érti, majd nem szereti.
Viszont azt nem értem, hogy akkor miért vannak működő amerikai dolgok. Hogyan tudott 1979-ben Milos Forman megrendezni egy Hair-t, hogyan tud David Lynch sikeres lenni, hogyan tudta Francis Ford Coppola a filmtörténelem legnagyobb darabját megrendezni és elkészíteni amerikai stúdiók pénzéből? Bármely motívum is el van magyarázva a Keresztapában? Jó, készítettek egy időrendbe vágott, tv változatot belőle, mert az átlag amerikai néző egyszerűen nem értette meg a filmtrilógiát máshogy. De akkor is próféták lettek ott. Nem tudom hogyan. De örülök neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése