Stílusát már a kezdetektől alapvetően befolyásolta, hogy a fényképezés technikai részleteinek ismerete (egy előhívó laborban kezdett el dolgozni a háború után) mellett kiváló érzéke van a festészethez is, így képeinek színvilágát rendszerint bolondítja meg utólagos szinezéssel. Fotosopp nélkül mindez azért eléggé virtuóz, és progresszív, ne feledjük: a 60'as években vagyunk.
Hey Joe!:
Saudek 69-ben Amerikába utazott, amit egy díjnak köszönhetően körbeutazott. Ez az út számított a következő mérföldkőnek az életében, tartotta ugyan magát az addigi színvilághoz, viszont a képek témái a nyugati világ felé orientálódtak. (Egyébként mekkora képzavar már a nyugat felé orientálódni. Keletizálódok a nyugat felé, gyönyörűséges.)


A 70'es évek végén kezdett igazán ismert lenni a világban, miután európa-szerte kezdtek kiállításai és tárlatai nyílni. Ebben az időben csavarodott ismét egyet a szemlélete, megjelennek a nők a képein, enyhén beteg felfogásban:

Valamint ebben a korszakban készíti az egyik kedvenc képemet, a 120 km/h címűt, melyet itt megkaptok nagy felbontásban, háttérnek.
1990ben Saudek megkapja Párizsban a Művészet Lovagja kitüntetést, mely méltó megkoronázása pályájának. Jelenkori stílusa erősen erotika és nő központú, bár minden képén fellelhetőek a már megszokott saudeki szinek. Az 1989-es újragondolása 30 évvel az előtt született képének (Hey Joe! after thirty years):

Nincs már ezen a világon más szimbólum, csak a pina, Saudek bácsi, csak a pina. Esküszöm jól megértenék egymást a Jancsóval.

Nos, remélem ezzel a pár képpel és rövid összefoglalóval sikerült kedvet csinálnom Jan Saudekhez, akinek szinte teljes életműve fellelhető a honlapján, idő szerint kategorizálva. Nézzétek végig ha tetszett, itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése