Mozgás!

Véget ért a zuhis felhős tónustalan puding idő, és krisztiánmeteorológushaver azt mondja, sokáig így marad ez. Rodrigó arra gondol, holnap reggel ki kéne pucolnia gyönyörűséges fekete tetőablakosszpojleres kocsiját a sárból, nyári papucsokat kéne ráadnia, és hétvégén le kéne húznia valahová, ahol sokkal nagyobb az entrópia, mint itt. Ahol nincs dugó, meg nem kell sietni, meg vannak szinek, meg lehet fotózni, meg elég egy szandi meg egy sort meg egy trikó, meg látszik a horizont.

És Rodrigó ezen a ponton rájön, hogy van még hely két (mert Péter barátját csak nem hagyja már otthon) angyali bájjal rendelkező csinosságnak, kik ez úton vannak felkérve, jelentkezzenek a jegypénztárban, jelezve részvételi szándékukat. Rodrigó ezen újabb ponton arra is rájön, hogy e jelentkezésre még esély is van, hisz szerencséjére vonalas füzetének lapjait szinte csak ilyen csinosságok olvassák, így neki már csak a poharakat, az üveg rozét, a kockás plédet és a depeche (csakis a 101) cédét kell beraknia.