Only house music!

Igazából már amikor leírtam, akkor rájöttem milyen ócska és elcsépelt ez a cím. A posztot olvasók egyik felét valószínűleg sosem érintette meg a jó öreg klasszikus, öregsulis house zene, nekik valószínűleg azért lesz elcsépelt, mert a house alatt ők az agyonkommercizált, agymosott, ész nélküli juro diszkó zenét értik. A posztot olvasók másik fele pedig remélhetőleg végigélte a house korszak legszebb, tinédzser éveit, nekik meg azért lesz elcsépelt, mert azt is végig kellett élniük, hogy lett szeretett zenéjükből mára fásultan stílustalan, mondani való nélküli tömegcikk. Mégis szánom mindenkinek ezt itt most lent, az előbbi tábornak azért, hogy megismerje kicsit napjaink diumdisum_vutty_vutty stílusának ősatyját, az elektronikus zenék legnagyobb karriert befutó tagját, azaz az originál, classic house zenét. A másik tábornak meg azért, hogy nosztalgiázzon egy nagyot, jussanak eszükbe az átbulizott nyarak, a zenegyűjtögetés, a rajongás, a revolution, a szabadság, a számmerofláv jeeeee!

Az egész valahol Chicagóban indult a 80'as években, amikor is egy Frankie Knuckles nevű arc a helyi dizsiben arra gondolt, hogy az eddig játszott soul, diszkó egyveleget már mindenki unja, és elkezdte ezeket egy egész estét átívelő szettben összekeverni, kis ütemet is vágott alájuk, és ezzel osztatlan sikert aratott a helyi arcok előtt. Aztán Frankie, akit azóta a "house keresztapja" büszke címmel tüntettek ki, elkezdte becsempészni a szettjébe a zöméből Angliából és Detroitból jövő újhullámos zenéket. Ez a gyors vágásokkal, újszerű zenékkel tarkított dj-zés gyorsan teret nyert Észak-Amerikában, majd pedig ahogy az lenni szokott, begyűrűzött Európába, elsőnek is a jó öreg angolszász területre. Az első nagy lökést 88'ban kapta a stílus, ez volt a jól ismert Szerelem Nyara, azaz a Summer of Love, jeeee! Az angol zenei dominanciának köszönhetően gyorsan teret nyert magának ez a progresszív, abszolúte új hangzást hordozó zene, miközben folyamatosan fejlődött, alakult, változott. Az egész elektronikus (tánc) zene ekkoriban kezdte bontogatni szárnyait. Az egész a legjobban egy növő fa gyökereihez hasonlított, volt egy-két fő ág, és azokról szépen bomlottak le a kis oldalhajtások, és szép lassan alakult a deep house, a techno, a goa, a trance, a chill-out, a garage, a.... Folytathatnám estig, ez itt mind a house-al közös gyökérrel rendelkezik.

Magyarországon eleinte eléggé underground módon terjedt a house, köszönhetően az illegális partiknak, meg pár lelkes djnek és producernek, akik láttak fantáziát benne. Legendás helyek nyitották meg a kapujaikat, Hysteria, E-Play, Flört, Dark Side... Mi ott lenn a messzi vidék szélén leginkább a germán vonalát kezdtük el megismerni a housenak, special thanks to német Viva tv & club rotation & Daisy Dee :). Az igazi house hozzánk a nagyban másolt, külföldi mixalbumok segítségével jutott el. Természetesen mindenki egyből djzni akart, lemezjátszót venni, és rocksztár karriert befutni. Emlékszem az első bakelitre. Piros volt, Positiva kiadvány, nagy fehér plusz jellel a címkéjén. A mai napig könny szökik a szemembe, ha erre gondolok :). Ő volt az egyébként:

Ahogy egyre jobban ismertük meg a zenéket, úgy kanyarodott el a szemlélet a viva és a germán vonaltól. Azért még a 97'es (azóta szintén felhígult) Loveparade Westbam-féle himnusza és Da Hool ügyködése tartotta az erőt a német-mallorcai vonalban. Az akkori lemezestáskák tele voltak finom, de azért ütős darabokkal. Kadoc, Celvin Rotane, Energy 52, Grooveyard, Sharp Boys, Armand van Helden. Kicsit meg is indult az érdeklődés a brit-ibizai irányba, ami sosem látott szineket tartogatott. Sorra fedeztük fel a különböző stílusirányzatokat, a trance-t, technót, ambientet, rave-t, aztán szépen ezeknek az alfajait is... És ahogyan az lenni szokott, szép lassan "elhagytuk" az Öreg House muzsikát, és a kisunokái felé fordultunk. Talán a Three Drives on a Vynil nyara volt a fordulópont. A Greece 2000-et még bevette a gyomrunk, de a Modjo féle 'sláger' már túl sok volt. Hiába jött Ibizáról, hiába játszotta Danny Tenaglia saját verzióban, hányás volt a vége. Inkább rámentünk a d'n'b-re, de ez már egy másik történet. A house meg elindult a teljes kommercializálódás útján, felfedezte magának mindenki, nem az, hogy nem volt többé underground, hanem a mainstream húzóága lett. Madonna Paul Oakenfolddal remixelteti a maxijait, az ibizai Space-ben Carl Cox húzza a talpalávalót a glamúr fehérnadrágos bandának. Tömegrendezvények, reklám, igénytelenség. Minden így jár, amit kiemelnek az ismeretlenség homályából, és brand-cikké teszik. Fiatal korunkban sosem hittük volna, hogy szeretett - földalattinak tűnő - stílusunk ugyan arra a sorsra jut, mint a faterék progresszív rockja.

Igazából mindíg is volt egy nagy fokú igénytelenség a houseban, köszönhetően a meglepően egyszerű 4/4-es dobalapnak. Viszont nem lehet egy kalap alá venni az azóta ránk zúdított szemetet, és a klasszikusok darabjait. Képtelenség 10 percnél tovább bírni a Roxyrádiót vagy a Rádió1et, de egy jó kis csilingelő, acapellákkal és kiállásokkal dúsított classic mix mindig megmozgatja a fantáziámat. Egyszerűen emlékeket idéznek fel ezek, életünk meghatározó sarokköveihez köthetőek ezek a zenék. El is határoztam, hogy kreálok egy új cimkét, és majd rakok fel ez alá említésre méltó, elfeledett-poros, de egykoron nagyon fényes és örökre imádott klippet-zenét. Csak fel ne vágjam az ereimet hosszába a depressziótól, mikor majd rájövök, hogy vénséges vagyok, és sosem jönnek el újra azok a fiatal nyarak...