2008. június 2., hétfő

Szájmon mondja

Nem akartam ugyanolyan stílusú zenét választani, mint amilyet az első ajánlóban sikerült, de véletlenül belenyúltam a tutiba. Újra sikerült egy Ninja Tune-os kiadványt kiragadni a sötétségből, lassan kezdek elgondolkozni, hogy meg kéne hallgatni a teljes Ninja palettát, egész jó fülük van ezeknek a srácoknak.
Az album, amire ráakadtam Bonobo (eredeti nevén Simon Green) angol prodjuszer és dj műve, Days to Come a címe. Bonobo természetesen brightoni, mint a legtöbb Ninjás. Ő 18 évesen költözött Brighton-ba, és egyből első évében ki is adta bemutatkozó korongját Animal Magic címmel, a Tru (köhm..) Thoughts kiadónál. Ez a lemez egyből siker lett, és Simon felhívta magára a downtempo szcéna figyelmét. Egy gyors (remixekből álló) albumot még kihozott Trúéknál, majd átigazolt a Ninja Tune-hoz, és jött az elképesztő sikerű Dial 'M' for Monkey lemez. Eddigi utolsó albuma, amiről most szó van, 2006 októberében jelent meg Angliában, és Gilles Petterson rádiós műsorának hallgatói szerint 2006 legjobb albuma volt. Az albumon szereplő "Ketto" című szám ismerős lehet a Citroen C4 Picasso reklámból, már persze annak, aki egyaltalán odafigyel a reklámok alatt menő zenére.
Személy szerint én ezt a lemezt kötelezővé tenném minden magyar rádiós szerkesztőnek, de a promótereknek is. Valahogy idehaza nem dívik annyira ez a brit vonal a downtempoban, ahogy én észrevettem. Megmondom őszintén nekem is egy savas, indusztriális gépzene jelleg jutott eszembe az angol ambient világról, de súlyos tévedésben éltem. A Days to come tele van izgalmas hangszerrel, egységes a dallamvilága, kitűnő a koncepció és ahogyan tőlük megszoktuk már, a kompiláció is. Nem mondom, hogy lecserélem a Kruder vagy a Vienna Scientist lemezeimet a kocsiban, mert lehet hogy egy-két ilyen album után a fának hajtanék, viszont egy esős délutánra, vagy egy utálatos házimunkával töltött órácskára abszolúte ajánlott. Kezdem megtalálni az angol zene pozícióját, a végén lehet hogy még a brit rockot is megkedvelem? Ilyen magasságokba azért ne merészkedjünk még...
Viszont tovább merészkedtem, és belehallgattam a Dial 'M' for Monkey albumba is, és tovább gyorsult pici szivem dobogása a Ninja Tune meg az angolszász triphop-dub világ felé. A Dial M közel sem olyan csilingelő és vegytiszta mint a Days to come, inkább olyan francia kikötői hangulat, szivarszagú, csípősen füstös hangok és harmóniák futkároznak végig. Szivesen megnézném ezt a srácot live act-ben mondjuk a Balaton Soundon, a vízben ülve, mondjuk Padilla bácsi előtt.

És végre normális borító angol kiadású lemezhez! Juppi!




Nincsenek megjegyzések: