A jakuza ütemgyilkos

A félelmeim félig-meddig hamisnak bizonyultak, de születtek helyettük újak, amik viszont beigazolódtak. Nem voltak tininindzsák, nem voltak köcsögök, nem volt annyira szar a hang sem, csak valahogyan jellemzően zöldpardonos volt az egész. Valahogy Krush nem oda való.

A korábban az alvilággal is kapcsolatban álló fiatalember, Hideaki Ishi egészen szenzációs kapcsolatot ápol a hangokkal és az ütemekkel. Harmadjára láttam őt, és ismét elcsodálkoztam, hogyan lehet ennyire sebészi pontossággal vágni és keverni. Folyamatosan, hiba nélkül pakolta az aktuális korong alá a buta dallamocskákat, depressziós zörejeket, hip hop alapokat és verzéket, vagy éppen a kedvenc törzsi ütemjeit. Vegytiszta volt az egész szett, mintha negyvenharmadjára játszaná ezt, ugyanígy. Látszott, hogy minden pillanatban már vagy harminc ütemmel előbbre jár az agya, azt várja mikor szkreccselhet a játszott zene alá egy kis indusztriális savas 303-as hangot, amiből persze kisvártatva olyan elementáris trip-hop muzsika lesz, hogy csak az nem bólogat, akinek elzsibbadt már a nyaka, vagy már réges-régen ugrál. Ezt az embert konzervben kellene árusítani, bárhol képes olyat zenélni, hogy az emberek eldobják az agyukat. Szerintem még egy norvég olajfúró tornyon, 134 km/órás szélben is tudna így játszani, akár földrengés vagy szökőár mellett is.
Viszont. Merthogy volt azért viszont- is. Először tetszett, hogy még világosban kezdett zenélni, olyan filing volt, mintha abban az időpontban kezdené a sót, ahová való ő, azaz hajnalban, pirkadatkor. Kicsit ráflesseltem, milyen napkeltébe hajló napnyugta van épp, de aztán persze gyorsan sötét lett. Szépen kezdte az ívet a barátunk, nem volt hiba semmiben sem, csakhát sajnos Krush nem este 9-re való, és nem első fellépőnek. Kell elé egyszerűen valami nagyon fogyasztható, nagyon könnyed, hogy az ember fel tudjon készülni az utazásra, amit majd Krush prezentálni fog. Enélkül kicsit furcsa volt felszállni a fénysugárra, amivel berajzolta nekünk a követendő irányt az égbolton. Persze ezzel még együtt tudtunk volna élni, mert hamar belerázódtunk a dologba, és örömmel követtük a Mestert, bármerre is kalandozzon, legyen szó Bukem szép napjait idéző d'n'b-ről, tipikusan Krush-os turntablism-ről, hip- vagy trip- hopról. Csakhogy, az már felért egy arculcsapással, hogy az ív tetején, 21:50kor egyszer csak felkapcsolták a lámpát, megszűnt a zene, megtapsolták a közönséget és közölték velük, haza lehet fáradni. Beraktak valami idióta diszkószámot, és Krush eltünt. Semmi visszataps, semmi búcsúszám. Ott álltunk bambán, és bután néztük, ahogy szépen lassan oszlik a tömeg. Tudom én, hogy ópener, meg csendrendelet, dehát akkor nem kellene ilyet. Egy koncert működhet így, de ez sajnos nem. Sikerült Ed cimborával összefutni, és vele beszéltük, hogy ezt most így nagyon elhallgatnánk egy hajón, reggelig. Sajnos csak hajópadló jutott, és másfél óra. Legközelebb.

Hová tűnt Rodrigó?

Eltemette biz az a jóságos, intercorporated, multikulti, versenyszférás, hiányszakmás, cross-region munkája. Szegénynek tündökölnie és szervezkednie kell, ha szeptemberben dubaiban akar tréningezni két hetet, meg Brüsszelben még egyet, és hogy egyaltalán, túlélje ezt az időszakot, amit máshol általában uborka néven jellemeznek. Kreatívkodásra alig jut lélegzete, de arra azért jó ez az időszak, hogy gyűljenek kicsiny kobakjában az ötletek és gondolatok, és ha egyszer végre lesz ideje írni, akkor majd jajj. Kaptok az arcotokba szines és szintelen fotókat, 80'as évek-beli hip hop összefoglalót, meg olyan beteg filmajánlót amilyet elképzelni sem tudtok, meg ninjás rajzfilmet, meg ápdétet a bonszájom utolsó hetéről, meg nagyon jól megszerkesztett klipp- és link válogatást a régmúlt legidétlenebb és legviccesebb magyar zenéiből, meg ha sokat vártok akkor remélhetőleg színpompás darabokat fotóművész énem újabb terméseiből, amit persze megint jól lefikáztak a fotozz.hu-n, ahonnan ünnepélyesen most mindjárt deregisztrálom magam.
Na jó, menjünk és nézzük meg Krush bácsit, hátha nem lesz sok köcsög a zp-ben, és nem kell majd a Szeparéból átkuksolni a kerítésen.

Nem hiszek a horoszkópusz izé asztrológiában

A mai horoszk.. jóslásom:

"Lelkes vagy és optimista. Csökönyösen a szerencsére hagyatkozol, de csak mert a tehettségnek az írmagja is hiányzik belőled. A Nyilasok döntő többsége alkoholista és az emberek csak röhögnek rajtad. Értéktelen kis szarházi vagy."


És talált! Milyen igaza van! Kezdek hinni benne.

Állok és nézek

Buszmegálló, hajnali órák, Margitsziget, világmegváltó gondolatok.

Barát: - Azért jó, hogy sokat szívsz a chiquitákkal, mert így alakul, formálódik az ideálod.
Rodrigó: - Nekem már 16 éves koromban tisztán kialakult az ideálom.
B: - Nem baj, attól még formálódhat.
R: - De senki sem volt az ideálom közelében sem.
B: - ahhh..... Akkor mit foglalkozol velük?


Ő már kezdi érteni szerintem....

Vágyhiány

Mostanában nem tudok semmit, csak klippet-zenét kirakni, ami már kezd unalmas lenni. Majd biztos jön az ihlet hamar, de addig ezt ideírom félve, inkább csak linket, nehogy.... Ja, és mielőtt slágert gyártanak belőle és agyonjátsszák.

Pál Utcai Fiúk - Gólya

Fallen Art

A Fallen Art-ot egy beteglelkű polák animátor, Tomasz Baginszki jegyzi, aki ezért az alkotásáért BAFTA díjat kapott. Szerintem sokat nem kell mesélnem róla, inkább nézzétek meg (többször is, ügyelve a finom részletekre), ha még nem ismertétek:

Ügyes, nem? Nézzétek meg a honlapon a galériát is, finom kis képek vannak.

Alacsony a felhőalap

Olyan érzésem van reggel és délelőtt, mintha este lenne, és valahogy a kedvem is ilyen. A fruskák miatti gyötrelem tovaillant már, de ez a nyomasztó, mély szürkeség valahogy nem enged igazán szárnyat bontani és repülni hagyni. Természetesen mint mindig, most is van zene és videó is hozzá, ami lefesti általános hangulatomat. Remélem titeket nem nyomaszt majd le a felhők alá...

Checklist is complete

Kipipáltam az összes szakítós közhelyet.

• maradjunk barátok (Őz)
  
• értékes ember vagy (Caramiiyya)
  
• jobbat érdemelsz nálam (Alizée, de én mondtam)
  
• nem működik ez köztünk (Caramiiyya)
  
• nem akarom hogy azt hidd, kihasznállak (Juci)
  
• kell egy kis idő (Alizée)
  

Azt hiszem, új alapokra kellene helyeznem a párkapcsolataimat...
:)

Emptyness

Rodrigó már megint csak lapul a fűben, pislog és szemet lesüt, és már megint nem érti, miért játszanak vele a nagyok, miért mindíg a kicsit kell bántani. Nem szeretne ő már játszani, réges régen kiderült már, hogy nem ért hozzá, de valahogy lépten nyomon az asztal mögött találja magát, lapokkal a kezében. Olyan lapokkal, amiket nem kért, de kapott, és amikkel egy lyukas kétfillérest sem lehet nyerni. Nyerni nem is vágyik már, csak szeretné ha nem lenne több vesztes játszma, szeretné ha egyaltalán semmilyen játszma sem lenne többet. Jó neki ott a fűben, ahol tényleg nem veszik észre, és nem nyomnak kezébe lapot. Eziránti vágya kezdi elnyomni még a szereplés, a kitűnés irántit is, és nem vágyik már többre, csak egy kicsit még magasabb fűre, hogy tényleg ne vegye észre senki...

Új Terry Richardson képek

A múltkori válogatás óta újra hallatott magáról a mester, a Vice Magazine hozta le új képeit:

Aktuális érzelmeket közelíteni hivatott dallamok II.

Rodrigó él

Túlélte ugyanis Béka barátja mennyegzőjét, és ami nehezebb volt, a lagzit is. Végül nem is volt borzasztó a szalonzenekar, és blogger barátotok még a mikrofont is megkapta, ami énekhangját alapul véve valljuk be, merész cselekedet volt. Közönség akarat volt, vérlázító volt, hogy negyvenharmadik kérésünkre sem nyomták a jééééééégbőőőől vagyooook megaopuszt, arra hivatkozván, hogy nem ismerik. Szóval, értelmet adtunk a kissádámi "nyomjad Róóózsi" felszólításunknak, és új oldalról gazdagodott médiasztári klisém.
Megint volt interkontinentális ismerkedés, ezúttal a pécsi orvosin cserediákoskodó litván, lengyel és egyiptomi (hüüvázz) fiatalokkal, főtérenegymásmellécsapódás meg persze Jerry miatt. És még sok minden más is, amit még ki kell elemeznem jobban. Majd ha felolvadtam... :)

Soixante neuf

Gyorsan lőve vágva és feltöltve, és most utálok mindenkit. És nem tudom ki ő.

Valami kínzóan kívánkozik kifelé

Valami olyan, ami réges régen, az esős nyári estéken, a szűlői ház ablakából kinézve, az ázó bokrok mögül kívánkozott. Csak akkoriban még tengernyi időm volt megvárni, hogy kijöjjön, szavakká és mondatokká formálódjon, és - akkori reményeim szerint - meg is valósuljon. Ma valahogy nem látok magam előtt időt már, hogy valóság legyen, ami kikívánkozik. Pedig esik most is, ablakom előtt bokrok, mint a réges rég letűnt estéken. Mégis más minden. Egyszerre hullik annyi eső, mint régen napok alatt, óceánná változtatva utcát, teret. Felgyorsult minden, egyszerre kívánjuk mindazt, mihez régen egy életet képzeltünk. Kapkodva hajtjuk álmainkat, és önmarcangolóan éles késeket döfünk magunkba, amikor tovarebbennek kezünk közül, és örökre elérhetetlenekké válnak. 'A kevesebb néha több', mondták szüleink szülei, és néha talánk még szüleink is. Mi már mindent akarunk, nem keveset. Nem elég, ami történik és szívnek kedves, kellene minden, mi képzeletnek elérhető.
Amikor semmi sincs, jó lenne kicsi is, amikor kicsi van, több kellene, amikor minden megvan, unalmassá válik. Unalmas, így eldobod, majd újra semmid sem lesz, és kezdődik minden, előlről. Hogyan lehetne újra reményeket venni? Olyanokat, mint amikkel tele voltál azok a régi, esőtől csillogó orgonabokrok mögött, amikor nézted a Holdat, kutyák vonításán mosolyogtál, és derűsen tekintettél a jövőbe.
Esik most is, fénylenek a bokrok, bár tompán. A távolban talán még kutyákat is hallanék, de szemernyi derű sem tölt el a reményektől, mik nem is léteznek talán.

A piece of the golden age

JEAN SEBERG és Belmondo

BURT LANCASTER és Deborah Kerr a Most és mindörökké-ben

DEAN MARTIN

DEAN MARTIN

BURT LANCASTER, Deborah Kerr @ From here to eternity

JEAN SEBERG, Belmondo

JEAN SEBERG

JEAN SEBERG

DEAN MARTIN és Sinatra

DEAN MARTIN, Sinatra, Sammy Davis, Johhny Carson

Aki megtalálja az összefüggést a nagybetűvel írott művészek között, nyer egy codálatosz ajándékot. Kis szösszenet még a végére, az utolsó képen látható urak közreműködésével:

Cat Empire rajongó lettem

Ausztrálok, az MR2-n agyonjátszották a Hello-hellót tőlük, de ettől sokkalta jobb zenéket tolnak, és áprilisban jött ki az új album. Nem tudom mikor járnak a közelben, de remélem jövő nyáron elcsípjük őket valahol. Idén elegük volt a turnézásból, azt írják.

Szakért a Quart a Balaton Soundról

Passzív pihenés során köztudottan rohamosan csökkenni kezd az IQ, amit itt mikroszinten azonnal érzékelni is lehetett. Az irodaházak népe szemlátomást nem tud mit kezdeni a hirtelen rászakadt négynapos szabadsággal és/vagy a légkondimegvonással. Így aztán a megjelentek nem tettek mást, mint lemásolták egymás viselkedését, a semmittevést. Érdekes, hogy a birkaszellem már a megjelenésben is megmutatkozott: a legtöbb fesztiválozó férfi galléros csíkos pólót hordott, a nők mell fölött végződő, cső alakú topot.

Hm, és ez pont az ultrasznobot játszani akaró, de épp emiatt földig stílustalan Quart írja. Eddig is százból egy cikk volt vállalható, de ez aztán tényleg gyönyörűséges.

Ja, egészben itt.

Mi nem volt?

- Urbs :(
- Federico Aubele :((
- igazán jó hangulat Gentleman-en a fickó fáradtabbnak tűnt mint mi másnap hajnalban. Igazából csak a záró Leave us alone-ra volt ugrálás, pedig készítettük a vádlinkat. Ja, és flash volt amikor kiment a tömegbe a manus és beleszívott a felkínált dzsangába. :)
- Massive Attack :((((((( hol lehettünk ekkor????
- 2km-re lévő szállás a néni nem tudom milyen mértékegységben mérte a kettőt, talán mérföldből is több volt, konkrétan másfél óra gyalog. Azért megoldottuk persze, mert mint bebizonyítottuk nem ma kezdtük Sanyikám.
- Kevin, azaz Fine Cut Bodies barátom
- Tape Underground
- Budapest Bár nem úgy volt hogy lesz? Sehol se láttam.
- találkozás akárkivel akivel lehet spanyolul beszélni eddig minden tömegeseményen sikerült. De cserébe felhívtak Manolóék.
- hiszti vagy stressz a kancsapatunkon belül mindenki más igen, de őket meg leszartuk.
- rendes csocsó vagy röpipálya
- fotózás elmaradt, pedig néha olyan szinek voltak, hogy.
- rosszullét hihetetlen tökélyre fejlesztettük az okosan szétcsapást.

Mi volt?

- kurvajó idő
- hisztimentes, magasról leszarós ide-oda mászkálásos frísztájl
- csalódás Zagaron Nem szólt az egész sehogy, lehet hogy a viharpánik miatt kicsit megijedtek és szétkapták a hangot, mindenesetre enervált volt és tompa, még a díváknak sem sikerült dobni rajta.
- Buscemi talán az év partija, pattogós és kicsit slágeres balkáni zene, kis bossa nova meg elektronika. Óriásit ugráltunk rá.
- találkozás majd véletlenül sokszor összefutás Mayával
- röplabdára alig hasonlító valami játék, ahol azért ismét lesáncoltam pár 180+ nyikhajt
- Fatboy is fuckin' in heaven félig egy álom vált valóra, félig csalódás volt. Mindenesetre kihagyhatatlan volt, még fáradtan is. Őrült ez a Norman.
- Los de Abajo a másik titkos és surranópályás esélyes, akik durván hozzátettek a fesztivál ugrálós és hájper partis oldalához. Kicsit itt is fáradtan, de amikor lejöttek hozzánk a zenészek és a tömegben játszottak tovább, na ott elillant minden fáradtság.
- rájövés, hogy nem kéne olyan sokat szívni csak tompulás és bambulás van tőle egy idő után, az okosan adagolt töményektől sokkal jobban megy a sziporka meg a varázslás, merthogy nem ma kezdtük.
- Ancsa bejegyzések megduplázása a telefonkönyvben majd később a régi törlése
- Russkaya
- depressziómentesítés

A többit majd videóról kielemezzük meg feldolgozzuk.

Gyors helyzetjelentés

....Itt most sokat visszatöröltem.

UI. Kibékültem Petrával. Legalábbis ő azt mondja.

I'm out of the office till...

...the end of the.... majd kiderül mi. Kicsit szárnyaszegett és szkeptikus lettem most, hogy minden arról cikkezik, kiteszik a megtelt táblát a Balaton Soundra. Nem szeretem a tömeget, nem szeretem a túlontúl nagy nyüzsit, szeretek elférni, szeretek szabad függőágyat és napozószéket találni, szeretem érezni a teret. No, nem mintha szemernyi kétségem is lenne afelől, hogy nem lesz jó. Összeáll újra a (z egyik) Nagy Csapat, hazajön Szvenszon meg a babája a svédektől, lenéz majd Cookie is Benny barátommal, összefutok majd Mayával, meg röplabda meg csocsó meg fröccs meg holland zöld meg balatoni kék meg fríídom meg pancs meg hal meg kockás terítős kiülős bisztrók meg kelő nap meg nyugvó nap Tihany mögött meg meg meg...

Szóval, lehúzom egy kicsit a redőnyt, legalábbis hétfőig biztos. Addig is, aki otthon marad... örüljön hogy nem kap tömegnyomort! :)

Búcsúajándéknak pedig itt van Matt. Megvalósította az álmát... Nekem vajon sikerül egyszer?

:

Ja, és nézzétek high qualityben, full hangerőn....

Lindita

Véletlenül ráakadtam egy régi jó (vagy jó régi) ismerős, Linda fotóblogjára a flickr-en. Linda képszerkesztő (asszem) a Maximánál (asszem), és bár azt nem tudom, hogy a blogon lévő képeket ő lőtte e (ezt valószínűsítem), vagy csak válogatta, mindenesetre mindenképp megéri vetni egy pillantást a képeire. Kis ízelítő, hogy megjöjjön a kedvetek a kattintáshoz:

Az utolsót Mayának, a szivárványszinek miatt. :)

Amszterdam, kicsit másképp

The bank job

Végérvényesen feladtam, hogy nyáron értő szemmel és tiszta aggyal megnézzek akár egy olyan filmet is, ami nem pop, nem brand és nem mainstream. Egyszerűen nem lehet időt szakítani a pörgés mellett csak olyan filmekre, amik mellett nem kell minden idegszálammal koncentrálni és befogadni, elég elnyúlni a heverőn, és felfogni a főszálat. Könnyű kis limonádés, szórakoztató darabok kellenek, délutánra, a bacardis mentatea mellé.
Viszont a múltkori Charlie Wilson óta ismét érdekelnek a megtörtént eseteket feldolgozó mozik, így a kínálatból a The Bank Job című angol filmet ragadtam ki. Egészen a végéig fogalmam sem volt, mekkora része történt meg tényleg a filmnek, de a cast előtti szokásos "és_kivel_mi_történt_azóta" szövegek elég sokkolóan hatottak. A film nagyon nagy része egy az egyben úgy történt, ahogyan azt az angol srácok filmre vitték, és ami, testvériesen szólva meghökkentő. Mivel jövő héten lesz a bemutató, nem akarok sok poént lelőni, menjetek el a moziba, és nézzétek meg, megéri a pénzét. Jason Stathamet leszámítva csak és kizárólag hollywood mentes, karakteres angol színész a palettán, akik természetesen hozzák a kötelezőt, zseniális alakítások és arcok. Olyan fejek vannak néha, esküszöm ki tudnék osztani pár oszkárt a vágott fejekért.


Nem állítom, hogy életünk legösszetettebb filmje lenne, de pont elég csavar és mellékszál van a filmben ahhoz, hogy fenntartsa érdeklődésünket, és pont elég, hogy a nyár és a meleg által lesztondult agyunk felfogja. Egy kis taco, mártás, rozéfröccs (hm, lehet hogy mégis inkább nézzétek otthon, fotelből:) és garantált két óra szórakozás. Ja, és nézzétek feliratosan, az amerikai filmes angolhoz szokott fülnek felüdülés néha egy angol - pláne utcanyelves - film.

Képek a pokol földi bugyraiból

Bye

Welcome

Boarding

"...tilos a duty free shopokban, vagy a boarding zónában vásárolt alkohol tartalmú italok fogyasztása a fedélzeten."
-
Hülyeség, hiszen akkor miért árulnak kólát a gépen?

Streetart

Szőke sör

Megpróbáltunk elvegyülni

The land of 1.000.000 bikes

Könnyed szombat délután

11:42 PM, sun's still shining

00:30 AM, lassan kezd sötétedni

Colours of happiness

Ajánlok blogot, jól

Biztos sokmindenkinek megvolt tavaly a Terézanya, csapjad!, az nem biztos hogy mindenkinek megvan, hogy régi villanykaros kollegák készítették, akiknek qpa csapatuk, a Himmel egész ügyes és kreatív bandává nőtte ki magát. Féligmeddig blog, féligmeddig dashboard az oldaluk, ajánlom mindenkinek szeretettel. Van sok, csak belsős infók tudatában értelmezhető poén, de szerencsére soksok dub meg downtempo klipp és vicces kép is.
Már a Terézanya is nagy ötlet volt, de az új, 30Y átirat is bomba. Ezek a srácok még viszik valamire, ha továbbra is fantáziát látnak a klippkészítésben, és tovább mozognak a profista megoldások :) felé.
Remélem nem sértődnek be, ha bekopizom ide az új 30Y remixüket.

Jó utat Rodrigó!

Holnap még délig egy gyors helyzetjelentés, aztán jövő hétig hallgatás, mélyen tisztelt publikum. Egy óra körül irány Schwehat, és jöhet:


Remélem egy poszt azért kijön majd a túrából.... ;)
Tot ziens, mijn vrienden!

Megvan mire vonulunk le Balaton Soundra

Csak nagy hangerőn, vagy inkább sehogy. :) És mellesleg kurvajó ez a klipp.

Kövessünk meg mindenkit

Ez utóbbi kettőt nem akartam igazán, de valahová kellett dünnyögnöm a bajszom alatt. Majd próbálom visszafogni a picsogó címkét, lassan kezd előre törni...