- Például ha hátra fordultok, az a szőke lány például az ideálom.
- Kicsoda? Az a rusnya nagyorrú boszorkány?
- Ennek valami varkocs van a tarkóján!
- Az nem varkocs, rövid copf. Én arra bukom.
- Én nem engedem a család közelébe. Ilyen sógornő nekem nem kell.
- Menyemmé sem kívánom. Magának való, és fennhordja azt a görbe orrát.
- Megtiltjuk, hogy hazahozd.
- Én nem akartam hazavinni, csak illusztráltam, mire bukok, mik voltak a bajok az általatok nagyon sztárolt "jelöltekkel". Nekem ilyen lófejű copfos kell.
- Külön fogunk karácsonyozni.
- Az biztos. Majd küldje el az AJÁNDÉKÁT postán.
- Vagy ne küldjön semmit. Nem közösködünk ilyennel.
- Azért az unokám remélem majd rád üt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
ez már csak ilyen, anyám szerint én pl kifejezetten a ronda pasikra bukom. (biztos ezt kompenzálandó szedtem össze a modellfiúkákat az utóbbi időben :D - egyébként meg nincs igaza :) )
igen-igen, hatalmas szerencse, hogy a családnak nem jut szerep a párválasztás során :)
úrjézus... egyszer szólnának be, még viccből is ilyet a szüleim vagy a Tesóm... wháááááá!!!!
az én választásomat, ideálomat nincs joga senkinek megkérdőjelezni. és pont.
eh.
történt, hogy 17 évesen hazavittem életem szerelmét (az aktuálisat), nevezzük nevén, VENYIGÉT.
fater: tudtad, hogy azt a karikát a disznóknak rakják az orrába, hogy ne túrják a földet?
Venyige többet nem jött.
alá se írom, ezek az ÉN szüleim.
Megjegyzés küldése