Egy nagyon jó klipp

A Kalandorok című filmhez készített, Noir Desire feldolgozás filmzenéje már egy ideje része az aktuális mainstream popzenének, minden nap hallható legalább háromszor az emer cvón. A klippet eddig nem is láttam, de így utólag örülök, hogy rátaláltam. Szerencsére nem estek a tipikus filmzenés klippkészítés hibájába, nem vágtak össze egy 3 perces jelenetkavalkádot az amúgy szerintem nézhetetlen (bocs Haumann, bocs Rudolf) filmből, és szerencsére nem vitték tovább a jellemzően kistehenes low budget minimál vonalat. Ehelyett rendeztek egy gyönyörű képi világú, már már a film noir (csak a desire hiányzik) határát súroló, tökéletesen egyben lévő klippet. Abszolúte nem törődtek a merev stíluskorlátokkal és konvenciókkal, mertek egy 5 és fél perces darabot kiadni a kezük közül. A történetet nem, vagy csak popkornosítva, felpörgetve lehetett volna 3 percbe sűríteni, ennyi idő alatt hozzá sem szoknánk a színekhez, a fájóan tökéletes vágáshoz, és a karakterekhez. Az 5 percben már van idő a fordulatra is, képesek a klipp elején fel-felsejlő reményt keltő napsugarakat egy kerekedő viharral széttépni, és elmozdulni a totális dark felé. Nem tudom, ki készítette, de érzésem szerint Kollár-Klementz ebbe is beleütötte az orrát, és ha így van, milyen jól tette! A kedvesen bájos* dalocska mellé csináltak egy depresszív, melankólikus klippet, ami csak kiegészíti a dalszöveget és a zenét. Tökéletes, nincs értelme tovább ragozni.


* bár trúnak ez is biztos cigányzene. :)