Véget ért hát

Megiszom szépen az utolsó butella dry gingert, és aludni térek. Holnap repülök haza. Nem mondom, hogy nem örülök neki...

Afrika

Nem tudom, annak idején amikor a Tilosban játszottam ezt, linkeltem e a videót, de most megteszem. Megunhatatlan dallamok, agyonjátszhatatlan refrének.

Utolsó sóhajok a homokdűnék közül

Tragikus, mellkasfeltépő hangulatban hallgatom az odakintről beszűrődő müezzin énekét, és egy hűvös dél-balaton parti szőlőlugasba vágyom, kockás flaszterterítős asztal megé, olyan száraz fehér mellé, hogy karikára húzza a szám össze. Könyékig gyűrném fel fehér ingem ujját, csöndben közelebb inteném a cigányt, kinek hegedűjén viseltesek a húrok. Súlyos összegekkel és érvekkel kezdenék érvelni, miért akarom sokadjára is hallani az én nótámat, miért akarom sokadjára is ordítva énekelni strófáit. A bortól vizenyős tekintetemmel cél nélkül pásztáznám a vizet, miközben az utolsó forintjaimat szórnám az időközben elszelelő prímás után. Zene nélkül ugyan, de csöndben rágyújtok a második strófára, és az utolsó szálra. Csöndben elindulok haza, és nem hagyok magam után semmit, csak a kínzó ürességet, ami a fájdalomra vágyásból fakad. Mert mindenkinek lételeme a fájdalom és a kín megélése, s akinek aznevezett (látszólagos) boldogság miatt nincs része a fájdalomban, vágyik azok látására és társaságára, akik megélik - mintegy helyette - a fájdalmat. Engem ez már régen nem vigasztal, és nem is érdekel már többé. Elpöccintem cigarettámat, és elkezdem mégegyszer, a pontosság kedvéért, hiszen annyi fals szöveg terjed:

"Nem tudom az életemet, hol rontottam én el.
Gyógyítgatom a szívemet, a cigány zenével.
Elhúzatom halkan, csendben, hogy ebbe a szerelembe, bele lehet halni.
Ne hagyjál a legszebb nyárban, engem elhervadni.

Nyári este panaszkodom, a csillagos égnek.
Hogyha engem nem szeretsz már, én minek is élek.
Te vagy az én legszebb álmom, te vagy az én boldogságom.
Szeretlek a sírig. Síromon a legszebb virág, csak teérted nyílik."

Néha sötét is van

Kurvanehéz ablakból fotózni, ha azt a klíma miatt csak résnyire lehet nyitni. Meg a sok dzsedáj-kard is para, ami az utcán minduntalan előjön.

Bitter bitter, baby

Egy dolog fog hiányozni ebből az anglo*-indio**-pakisztáni*** porfészekből, mégpedig a sarki boltban (igen drágán) kapható Schweppes Dry Ginger Ale. Ugyanebben a szép, kívánatos 3decis kiszerelésben árulják, mint amit ide találtam a google-ban.
Magyarországon szinte sosem iszom üdítőt, álcázzák akár gyümölcslének is akár. Mindegyik szájösszehúzóan édes sz*r, nem is érződik az ízük, csak a 30% szín kristálycukor, ami alkotja őket. Kivételt csak a bacardikólák, gintonikok, becherovkagyömbérek képeznek, de azokat is jó töményen, 1:1-ben iszom leginkább. Kiskoromban emlékszem, a Schweppes igen ügyes kis palettát kínált a mostanában elérhető édes szirupok ellenében, ismert volt az ún. bitter kategória. Elvétve azért lehet találni most is odahaza Bitter Orange-ot, ne adj' isten Bitter Lemont.
Ami itt van, az viszont elképesztő. Bitter lime-soda, dry lemon-lime, és a csúcs: dry ginger ale. Végre egy soft drink, amin érzed is a gyömbért, szemben az otthon kapható, gyömbér üdítőnek álcázott valamikkel (Kinley, és társai). Ennek tényleg kesernyés, igazi gyömbérsör íze van, bőven elég belőle 3deci, frissít, üdít, ahogyan annak lennie kell. Kellene valahogy ilyet exportálni haza is, amíg meg nem unnám, biztos vásárló lennék. Itt legalábbis folyamatosan tele van vele a hűtőm, mióta csak rátaláltam. Arról már nem is beszélek, micsoda tökéletes harmóniát alkot (lévén nem édes) mindegyik töménnyel. Fel is találtam egy újabb saját koktélt (a GBV után, majd ha kommentben rákérdeztek elárulom mi az, most nem érek rá:), miszerint:

Collins pohárba 1/3 rész Havana Club 3 anos vagy Captain Morgan Spiced, 1/3 rész dry ginger ale, a többi facsart és darabolt lime-citrom vegyesen.

Hááááát konkrétan akkora flash, hogy nálam lassan kezdi ütni a klasszikus Hemingway specialt és a GBV-t is.

És, mivel nem maradhat Rodrigós bejegyzés kultúrtörténeti adalék nélkül, lássuk ki is volt a névadó miszer, azaz Jacob Schweppe! Német zsidó órás és amatőr tudós volt szegény, akinek irtó nagy mákja volt, hogy nem 150 évvel később született. A lényeg, hogy feltalálta magányában a karbonizált ásványvizet, akármi is legyen az. Az általa alapított cég legfontosabb termékei a ginger ale (1870) (ugye!) meg a bitter (ugye!) lemon (1957), meg a tonik.
Bevallom tördelmesen, a téma érdektelensége meg a szarokmindenre életérzés miatt mindezt az idevágó wikipédiáról másoltam. Az a menő, díjjal kitüntetett blogger vesse rám elsőnek azt a követ, aki nem ugyanebből él.


* - mert az egész egy régi, Birodalom korabeli angol gyarmatra hasonlít, csak a leplezett nyugat-utálatuk miatt ezt nem vallják be.
** - mert amúgy mindenki indiai.
*** - kivéve a pakisztániakat.

Marcangolás

Vajon a THC hiányától lehet mindaz, hogy mostanában Joe, a közös barátunk nélkül is néha azt érzem, mintha eltoltam volna egy slukkot, vagy csak az alkohol ráerősít az emlékeimben őrzött, már megismert emlékekre, amik így előjönnek, mintha valósak lennének? Mindenesetre világ életemben utáltam azokat az idióta blogokat, ahol ilyen hülyeségeken merengtek, így talán itt abba is hagyom.

PS. Nemsokára megyek haza. I miss you Schwechat.

Képek a sivatagból III.

Tegnap sivatagi szafarin voltunk zsanpierrel (muszáj közreadnom a fickóhoz eddig összegyűjtött angol-angol szótárat*, ő ugyanis fvanszia. a szótárat lásd alább, csillagnál). Mindenki ajánlotta, aki eddig volt erre, így bevállaltuk. Annyira nem volt über, mint amennyire dicsérték, de nem lett volna szabad kihagyni. Még sosem voltam a sivatagban ezelőtt, így nagy élmény volt párizs-dakar rallit idéző kanyarokat nyomni a dűnék közt, meg kvaddozni a futóhomokon, vagy min.

Olyan jó, hogy ezt nem a félmongolidióta fotozz.hura töltöm fel, és nem kapom 10 perc múlva a szitkokat, hogy levágtam a fickó fejét odafenn. Nem hiányzik.

* hevenyészett angol-angol fonetikus szótár, Jean-Pierre megértéséhez. próbáljátok a párok első feléből kikövetkeztetni, mi lehet az adott angol szó :) : messzázs - message, tip - type, zsigabit - gigabit (ez a kedvencem), kontőr - counter, afszerzát - after that, van tus - onetouch, ship - cheap, azape - has happened

Vesszen a jutúb is

Fankadeli Feri barátom (megint) kikészült, most épp a youtube-ra, és az adminisztrátorokra. Szokásához híven ismét körbeküldte, hogy tegye ki mindenki wiwre/blogra/homlokára/újságjába/körlevelébe, hogy mennyire ki van már megint a fütyije valamivel. Csak most tényleg körbeküldtem, mert ezt most én se értem. Minek kell eldöntenie egyaltalán bárkinek, mi jelenhet meg egy videómegosztón, és mi nem? Az ilyen rendszerek 80%-a szemét, azokat miért rakják ki? Rendben, Feri srác rendesen belelóg néha a szélsőjobba, de ez hol számít, amíg nem uszít nyíltan, és nem hív fel mindenkit arra, hogy ölje meg nem-árja embertársait? Aki ismeri a magyar hiphop szcénának nyújtott szolgálatait, meg úgy általában a zenéit, az tudja, hogy számaiban nyoma sincs a gyűlöletnek, szemben jópár "hazaizenekarral" (így, belgásan). Amíg a produktumban nem jelenik meg a hovatartozás, mit számít egy művészről, hová húz? Annyira nevetséges, hogy balos barátaim nem hallgatnak Ákost, mert fülig jobbos, a másik oldal meg komcsizza Gálvölgyit, Esterházy Pétert, Karafiáth Orsit vagy Mundruczó Kornélt, csak mert nem nyalnak be tövig a fityesznek. Miért nem lehet eldönteni valakiről, hogy jó e vagy sem, és e szerint szeretni/nemszeretni? Én mindíg mosolyogtam Fankadelisrác politikai és történelmi nézetein, de amíg jó zenét csinál, hol számít mindez? Hol érint engem, hogy egy színész egy tökéletes alakítás után hazamegy, és ostorral vereti magát? Elitélem, de amíg mindez nem jelenik meg az előadásában, az ő ügye. A jobboldali média utazik a balosnak véltekre, a baloldali utazik a jobbosokra. Gratulálok. Meg a youtube-nak is, hogy a bálányi szemetet közlendőnek ítélte, de Feri barátom új trekkjét eliminálandónak. Milyen szép ez a XXI. századi szólás-szab... izé.

Hajjajj

Néha olyannyira de szemét képek kerülnek ki kedvenc fotóblogomra (kedvenc, igen, mert gyakran frissül, napi kettő mindíg jó, változatos, ingyenes, korlát mentes, és van rss), hogy elgondolkozom, mi alapján cenzúrázza a keves krú, hogy mi kerül ki, és mi nem. Egyszer lehozták Nanni barátnőm egy képét, és emlékszem mi nagy hájp volt emiatt, ment a hátbaverés neki igen megérdemelten. Most kezdem azt érezni, kiraknak mindent, amit kapnak, ha épp ubiszezon van. Mintha az ÉS-ben megjelenhetnének az én hülyeségeim is, a fodorákosok mellett, mert épp nem tudják kitlteni a hasábot. Érzékeltetésül: ez a két kép a hétvége termése. Megvan a különbség?

Képek a sivatagból II.

Ezt lehet látni az ablakból. A látótávolság olyan 1-200m lehet, és mint ahogy minden, természetesen az utca is fel van dúrva. Építenek valami metrót vagy mit.

Ugyanaz a kép, kicsit fotosoppal, hogy látszódjon is valami.

Ha nincs por, egész szépek a színek. Az bejön, hogy PS nélkül is lehet olyan (nekem nagyon bejövős) arabos képeket lőni.

Ezt meg csak úgy

Picsogás a sivatagból

- Milyen kár Kishan, hogy az évnek ebben a szakában ilyen nagy itt a pára. Nem tudok tőle rendesen fotózni.
- Miféle pára?
- Hát amit ott látsz, amitől nem lehet rendesen látni az épületeket.

- Az nem pára. Az homok.

Megvilágosodtam. Hiába ide mindenféle szűrő, meg trükk, ha egyszer tele van a levegő homokkal. Azzal a jóságos, sárga, kisszemű homokkal. Mostmár értem, miért nem lehet kint megmaradni. Nem a páratartalom miatt nem kapok levegőt, hanem mert telemegy mindenem a szálló porral. Tegnap elmentünk a Deira City Centerbe. Felszerelkeztem, hogy na majd talán most, este csak nincs már olyan meleg, lehet látni, satöbbi. Vittem állványt, fotóstáskát, pótaksikat, nehogy lemaradjak valamiről. Nos, sajnos a tegnap éjszakáról egyetlenegy képet sem tudok feltölteni. Lévén az egekig magasztalt (első körben megnézendő, mesélték) Deira City Center egy négyszeresére hízlalt, és Pierre Cardin boltakkal telezsúfolt wesztend (sziti szenter, ólszó, érzed a párhuzamot?). Egy ideig bolyongtunk benne Jean-Pierrel, a tréner sráccal, ettünk egy jó sztéket, majd hazajöttünk sörözni. Biztos, hogy rosszak a körülmények (szar helyen lakunk, nincs helyi elem, aki mutatná a faszátmármint hogy mi a jó, ramadán, legmelegebb hónap...), de én valahogy kizártnak érzem, hogy valaha is saját zsebből áldoznék erre a kiba drága repjegyre, meg a 150USD-s szállodára. Próbálják nyomatni itt a laszvegasz meg riviéra vonalat, de én valahogy St. Tropezt meg Nizzát nem az hogy egy lapra, de egy könyvtárba se helyezném ezzel itt.
Mindenestre itt már hétvége van, délig aludtam, és örömmel konstatáltam, hogy a hétre beosztott tömény adagomból még hátra van fél liter Bacardi Carta Blanca, szereztem hozzá helyi ginger ale-t, szépen bevackolom magam az ágy elé, és folytatom a Csengetett Milord szériámat. Majd igyekszem faszén-részegen nem hülyeségeket írni ide. :)

UI. Ja, rakok ki mindjárt képeket azért, az elején ez egy fotós posztnak indult....

Ez lehet a baj

"....hogy nem hoztam el a lemeztáskám, és nem raboltam már el az első nap a legközelebb eső müezzin hangrendszerét, meg az utcánkban lakó effendi hummer-utánzatát, és nem rongyoltam végig az ablakom előtti hájvéj belső sávjában a terepjáróra pakolt 18.000 wattal, pörgetve az Andris barátom által felfedezett Man-a-rise című opuszt, melyben megtalálható a híres sor, miszerint...."

/- független hírügynökség, Dubai, a mittoménhanyadik ramadán közepén.

Hírek a sivatagból

Elhatároztam, hogy többet nem panaszkodok, kivéve ha az eddig megismerteken kívül is történik még valami nem tól kellemes. Szóljak hát a pozitívumokról is, mert akad azért az is, egy kettő.

Ami elsőre átjött, és egyből meg is tetszett, az a kiszolgálás-vendéglátás profizmusa. Az Emirátus egy modern királyságra hasonlít legjobban, itt nincs parlament, ellenzék meg ilyenek, van egy emírnek vagy sejknek nevezett főgóré, aki megmondja, kinek mit kell csinálni. Nincs apelláta, de nem azért nincs, mert olyan hatalmas erőszakszervezet állna mögötte, hanem mert az emberek önként azt csinálják, amit mondanak nekik. Nem kérdőjelezik meg a döntéseket, hanem szépen elfogadják őket. Ez nem amiatt lehet, mert akkora birkák lennének, inkább az játszhat közre, hogy olyan társadalmi és gazdasági jólét van, hogy az embereket vajmi kevésbé érdekli, mi van a főúri döntések mögött, amíg nekik folyamatosan ömlik a számlájukra az olajból származó pénz. Na szóval, elég az hozzá, hogy ez a helyi emír nagyon előrelátó arc, már most tudatosan készül az olaj nélküli életre, amikor is itt a kecskeszaron kívül az ég egy adta világon semmi sem lesz, amit el lehetne adni. Ezért az Emirátusokba befolyó állami pénzek nagyon nagy részét a turizmusba fektetik. Ismeri mindenki ezek eredményét. Hipermega szállodák (Burj el Arab, az egyetlen 7 csillagos szálloda a világon), feltöltik a tengert, mesterséges szigetek, lagúnák. A beruházások mellett az emír azt is kihirdette, hogy a turizmus az ország hosszú távú stratégiai kulcskérdése, így álljon mindenki hozzá. Mindenkinek kötelezően kedvesnek, mi több szolgálatkésznek kell lennie az idegenekkel, akik ide jönnek elverni pénzüket. A közbiztonságnak példa nélkül kell állnia. Természetesen mindez a bevándorlókra is vonatkozik. Azokra a bevándorlókra, akik a tényleges munkát végzik itt. Pár napja vagyok itt, de helyi lakost még nem láttam sehol. Mindent bevándorlók csinálnak, pakisztániak a takarítók, az éttermekben indiai vagy paki személyzet van, az építkezésen meg fülöp szigetekiek dolgoznak. Nekik is el kell fogadniuk a törvényeket, meg az "ajánlásokat", különben megbotozzák őket a seggüknél fogva, és mehetnek haza ugrálni a balettba. Szóval, a lényeg az, hogy mindenhol kinyalják a segged, és sehol se tapasztalt biztonság van. Otthagyhatod a cuccod bárhol, az önkiszolgáló étteremben majd csak akkor kell fizetni mikor már végeztél (ez annyiból érdekes, hogy egy nagy központi téren vannak az asztalok, így nyugodt szívvel eltiplizhetsz, kutya sem nézi, fizettél e már), stb.
Az éttermekhez kapcsolódik a másik nagy pozitívum is. Ez a fizetési lazaság is elég jó, de lévén sem lopós nem vagyok, meg fizetik a kajámat, így inkább a tartalom tetszik. Van pár büfé jellegű étterem, amik amellett hogy olcsók, azt az előnyt hordozzák, hogy te magad szolgálod ki magad, és all-you-can-eat van. Mintha otthon lenne a wesztendben egy kajálda, ahová bemész, annyit eszel és iszol amennyit csak akarsz, majd fizetsz mindezért egy ezrest. A legjobb az az egészben, hogy kurvajó kaják vannak általában. Mindenféle arab hús, tarkabarka, igen ötletes saláták, amit el bírsz képzelni. Egy ideig mondjuk rizst nem fogok enni, ha innen hazakerülök, de eddig tetszik a változatosság.
Ami még viszonylag érdekes, és tetszetős, hogy Dubait gyakorlatilag angol nyelvterületté lehet nyílvánítani. Írják mindenhol róla, hogy sokan beszélnek angolul. Mivel azonban kivétel nélkül mindenhol bevándorlóba ütközöl, így konkrétan garantált az angol nyelv. Az arabok biztos arabul beszélnek egymás között, de szerintem itt el kell tölteni egy kis időt hogy egyaltalán láss, vagy kapcsolatba kerülj egy arabbal.
Hirtelen ennyi jóság jutott eszembe, majd ha hétvégén eljutok végre valamerre (a szállodám és a cég is az üzleti negyedben van, egymástól 10percre), akkor lesz még élmény- meg fotóközlés, előre láthatólag.
Szálemalajkum.

Képek a sivatagból

Nem készült még sok kép, jó aztán meg egy sem, valahogy kibírhatatlan odakinn, és a folyamatos portól meg párától olyan a levegő, hogy alkalmatlan a fotózásra. 10 percnél többet nem lehet kinn tölteni, az előbb elmentem a sarki KFC-be (végre a megszokott ízek, jupii), az oda-vissza út után úgy néztem ki, mint egy csatakos disznó, pedig nem vagyok egy izzadós fajta. Éjszaka sincs annyi fotós téma, mint az előre vártam, bár ha egyszer lejutok a tengerparta, ott valószínűleg több minden van, mint itt az üzleti negyedben. To tell the trú (hihi), nincs kedvem azért taxizni fél órát, hogy aztán 10 perc után visszajöjjek. Azt mondják, a part még szarabb, mivel a víz miatt még nagyobb a pára. Nem igazán túristaszezonban sikerült idelátogatnom....

Egy autópálya mellett lakom, bár ezt dubai lakosságának 70%-a elmondhatja magáról.

Tényleg minden légkondicionált, még a buszmegálló is.

Szeretett cégem helyi irodája, bocs hogy kilóg a jobb felső része, nem bírok a melegben még mérni se!

A helyi bringa egyesület. Kinek jut eszébe 50°-ban tekerni? He?

Hogy tudjad, merre van, ha éppen....

KFC után így nézett ki az ingem. Mintha leöntött volna egy pakisztáni egy veder jóságos rózsavízzel.

De jó, hogy nem Kínában van a tréning

United Arab Emirates

Mindíg is éreztem, hogy nem akarok én Airbuson repülni. Kurva kevés hely volt, és miliméterre azonos pozícióban kussolni 6 órát, no az nem olyan kellemes. Ekkora repteret se láttam még, esküszöm ha kész lesz, nagyobb lesz mint a Kennedy. Felszerelkeztem a legális határt jelentő 4 liter töménnyel (Carta Blanca, Oro, Havana, Ballantines), megküzdöttem a taxis kavalkáddal, és éjfél után kicsivel már a szobámban sztondultam, net nélkül. Valami idióta modemes, fizetős net lenne, de baszik működni, így a szemben lévő netkaféban nyomom épp. Remélhetőleg holnap, a szeretett inkorporétid cégem helyi irodájában lesz net, meg vállalati hálózat is. Megyek, mert lejár lassan a tiketem, és amúgy is keresnem kell egy helyet, ahol Amexre ehetek, valami olyat végre, aminek nincs arab szaga. Nemtől függően puszilok és pacsizok mindenkit, örüljetek, hogy ott nem 48° és 78% páratartalom van. És hogy van JÁRDA.

Minden kész

Enyhén rohangálós és szervezős volt ez a hét, de mint fent látható, megvan minden a holnapi induláshoz. Rodrigó mostantól három hétig arab betűkkel fog publikálni, feltéve ha elég ihlet jön össze a 45+ fokban, a ramadán közepén.
Dubai, helló.

Végre

Nem számít ki ő (péntek este), csak annyi, hogy végre megvan az első normális FEKETE FEHÉR kép!

Disznók elé vetett gyöngyök

Hogyan van az, hogy az eMeR dos is játsza a nagyon régi, óriássi partipörgető-kedven zenémet, a Funkdoobiest? Ha szépen kilövöldözgetik a titkos fegyvereimet*, hogyan fogom feldobni a petyhüdt házibulik hangulatát**?? Ez lassan kezd veszélyes méreteket ölteni, olyan érzésem van, mintha elkezdenék tv-ben tanítani a csókolózási trükköket, a jó szövegeket, a lábszéttevős bókokat, a kreatív ötleteket meg minden olyat, amivel kitűnhetsz a 98%os hígfosból. Tiltsák be, vagy adják a frekiengedélyüket a Tilosnak.


* régen partifeldobó-hűdenagyötlet, azóta agyonjátszott kipukkadt lufik: Turntable Rockers/No melody, Mighty Dub Katz/Magic Carpet, The Wiseguys/Ohlala, Neo/Aiiaiiiyo (dubalot), Neo vs Kispál/Utolsó aktus a földön, Mahala Rai Banda/Mahalageasca, Shantel/Disco partizani, Irie Mafia/Rock it on, Groove Armada/Get down és még reggelig sorolhatnám, itt vannak a földön kidobálva a lemezestáskából (talán nem örökre).

**:
"...hol Rodrigó csak megjelent, már izgatott várakozás övezte az előadópult elfoglalását és az első műsordarab kiválasztását, mely felrakása után rendszerint kitört az őrület." /Pest Budai-Est, 1871

"Véleményem szerint valamiféle illegális, megkockáztatom földalatti szervezkedés, konspiráció folyhatott azokon a rendezvényeken. Látszólag teljesen értelmetlen sorrendben lejátszott, sokszor felfoghatatlan ütemváltásokat tartalmazó zenék követik egymást folyamatosan gyorsuló, majd lassuló ütemre. A beat korszakhoz nem köthető, de azokkal hason jegyeket mutató fiatalok a lumpen elemekre jellemző tettekel övezve, önmagukból kivetkőzve ránganak minderre." /Vörös Szekerce és Gyalupad, 1969

"A pszichodelikus big beat létrejött! Igaz még csak zárt körben, de már terjeszti az igét a szép lassan norman cook-i magassságokba emelkedő névtelen lemezlovas, aki illegality partijaival osztatlan sikert arat. Kakofón dallamutazás, vad tribal-t váltó ütemes 4/4, majd azt cserélő újraértelmezett, break és dnb ütemekre vágott bossa nova, mindez egy kicsit turntablized alapokra helyezve és megspékelve balkáni dallamokkal, melyek legtöbbször szerencsére bootlegek, nos már mi sem tudjuk, hogy jövünk ki ebből az újabb, hasábokat megtöltő körmondatból, dehát ugye Hrabal tanító bácsi egyszer megírt egy egész regényt egyetlen mondattal, így nem túlzás állítani, sznob barátaim, hogy mi is megtehetjük, majd maximum valamelyik szerzőtársam befejezi ezt a mondatot, egy másik cikkben. Lényeg, ilyen dj-t régen láttatok, ultra neo jazzes olvasóink. Egyébként megigértettük vele, hogy legközelebbi bulijának playlistjét adja hasábjainkon közre, hogy az eddig kimaradók miből is tették mindezt. /Quart, nem is olyan rég

A Limonádé-időszak záró akkordja

Véget ért a nyár, vége a forróságnak, így vége a könnyű, súlytalan, álmosan fogyasztható, már-már populáris filmek szezonjának is. Idén több ilyet már nem kaptok, ígérem. Habár nem az e filmekre jellemző időben - vasárnap délután - hanem hétfő este vettem le ezt a már egyszer látott filmet a polcról. A ki-tudja-hány darabot számláló (végeláthatatlan) Aniták-Ancsák közül az elsőként regnálóval láttam ezt először, francia filmnapokon, ősszel, szerelmesen. Akkor is tökéletes választás volt, mert szerelmes szemmel néztük, és most is, mert a szerelem iránti - maró cinizmussal teli - gúnymosollyal néztem.

A történet szerint egy tipikusan átlag alatti, életében magányos pali (Bernard Campman) bemegy egy kuplerájba, egy lottóötössel a zsebében. Odalép egy kurvához (Monica Bellucci), és százezer euró/hét áron magához költözteti. A történet fényévnyivel jobb és szórakoztatóbb, mint a Micsoda nő! címre hallgatón. A film a szerelem árát, annak életváltozatató hatását boncolgatja, jellemző gall lazasággal és szatírával.
Ahogy elnézem filmzseni barátnőimet, a nőknek nem jön be túlságosan ez a film. Pedig az egyetlen olyan motívum a filmben, ami nem nőknek szól, az Monica Bellucci melle. Többször van fókuszban mint a történet főszálja, férfiszem egyszerűen nem tudja levenni róluk a szemét. Éreztem a moziban, ahogy minden férfi csak a melleket célozta tekintetével, a nők pedig párjuk szemeit, hová is néz pontosan.
Emellett szerintem nincs igazuk ezeknek a kritikus(nak látszó) lányoknak. A film igen is jó, többszörösen nézhető, mondjuk ki: maradandó. Túl van játszva, színpadias az egész, írják. Így van, túlzóan durván túl van játszva (lásd például a film elején meghaló, orvos barát monológját! szinte Moliére!) az egész, de ebből egy olyan sajátos, tényleg színpadias, de ettől működő dolog kerekedik, hogy az az érzésünk: színházban ülünk, és valójában jeleneteket látunk. Simán színpadra vihető a film, rendkívül egyszerű dolga lenne az adaptátornak. Kiváló alakítások, el sem lehetne dönteni, ki a legjobb mellékszereplő. Főszereplő szerintem echte direkten nincs, eldönthetetlen. Talán Monica mellei a főszereplők. Megérdemlik.
Emellett tökéletesen választott zenékkel egészítik ki folyamatosan a jelenetek csúcspontjait, dolbiszurrhhoann (gy.k. ejtse fhansziául) nélkül is keresed a zenekari árkot és a nagyzenekart. Tiszta színház, gyönyörű, már-már musical.
Van ám rossz is benne (máskülönben már lelkendeznék, hogy az év filmje! év filmje!). Depardieu. Szegény néha úgy belenyúl a szerepekre, hogy hihetetlen. Fixa ideám, hogy a rengeteg, tonnányi gagyi (Asterix, Vidocq, 101 kiskutya) de emellett két tonnányi óriási alakítás (Cyrano, City of Ghosts) azért fér meg a mérleg két serpenyőjén, mert az öreg elvállal minden felkínált francia filmet, csakis önnön nacionalizmusa miatt. Csak így jöhet össze az a rengeteg fos, melynek 95%a francia gyártmány. Maga a gengszter karakter, amit alakít, kell a történetbe. De jobb lenne helyette egy vagány strici, olyan Vincent Cassel-es. Igazán jó ötlet lett volna, ha a múltkori rommá kúrás után egy kicsit ő is, hm mondjuk úgy - kefélgethetne a nejével a vásznon is.
Szóval, ha esélyetek van erre itt valahol, ne habozzatok megnézni. És lessétek gúvadt szemekkel a cameót, melyet maga a rendező, Berntrand Blier vállal fel.

Új ARC, téma a boldogság

Elkarikázunk ma arra Gabesz barátommal...

A századik

Eljött az első kerek szám, a Szereplési Vágy életében. Ez a századik bejegyzés. Nem akkora eredmény ez, hogy különösképpen számot kéne vetnem, visszaemlékeznem vagy statisztikákat készítenem az előző 99 bejegyzésről, mely pici bogár életem azon vetülete, melyet meg szerettem volna magamból mutatni több-kevesebb embernek, de leginkább és elsősorban magamnak.
Örülök, hogy ez a szám pont ide, a nyár végére esett. A szezon elején kezdtem el a blogot, és most véget ért a nyár, túléltük az utolsó túrát is, elköltöttük az utolsó forintunkat is. Olyan érzésem van, mint az olimpiai záróünnepélyen szokott Rogge bácsinak, amikor kijelenti, ez volt minden idők legjobb olimpiája. Ez volt minden idők legjobb nyara. Ha hajszállal is, de jobb osztályzatot hoztunk ki belőle, mint 2006-ban, az eddigi listavezető évben. Öttel szaporodtak a szögek a térképben a falon, 6,7 giga kép készült, hozzávetőleg 1,5 millió forint folyt el, 25 új bejegyzés került a contact listembe, és öttel kevesebb ismerősöm van a wiwen. Az egészet az hozza ki nagyon pozitívra, hogy újra sikerült egy folyamatos partifolyammá alakítani a nyarat, pihenés és megszakítás nélkül szinte. Erdély, Amszterdam, Gyomafeszt, fesztiválhét, Balaton Sound, Horvátország kétszer, csakhogy a sarokköveket említsem. Nem, nem akarok belegondolni és végigszámolni, megérte e az egész a befektett energiát és pénztömeget, mert olyan élmények gyűltek fel ismét, amiket soha, semmi pénzért nem adnék oda. Aki ilyeneken kesereg, az megbánta, akárhogy is magyarázza ellenkezőjét. Én képtelen voltam szakítani azzal az életvitellel, amit élek pontosan egy éve. Mivelhogy augusztus 20.-án volt pont egy éve, hogy ennyire nihilista és élvhajhász lettem (nem mintha azelőtt angyalként sikerült volna). Azóta jellemzi a tökéletes rendszertelenség, kategórizálhatatlanság a magánéletemet. Akkor éltem utoljára a nyárspolgári szótár szerinti "normális párkapcsolatban", azóta repkedek a kisebb nagyobb jelentőségű és fajsúlyú kismiújságok között. Ezt a részét sem bánhatom, más nem nagyon passzol ahhoz, ahogy élek.
Kezdek kicsit azért fáradni. "Azt hiszem ki kéne szállni, vagy legalább megpróbálni", szólt a mottó nem is olyan régen itt ezen az oldalon. A legutóbbi szilveszteri őrület másnapján ébredve pedig az a PUF sor járt az eszemben, mely az utolsó év legelső reggeléről szól. Lehet, hogy ez lesz az utolsó év. Szépen lassan még odatesszük, amit kell, aztán visszábbveszünk, megkomolyodunk, és beállunk a véresen nyers polgárok olyannyira népes táborába. Félreteszem a havonta érkező appanázs maximális részét, otthonülős leszek, vastagkeretes szemüveget fogok hordani, hitelt veszek fel nagyon sok évre, melyet bőszen törlesztek, megismerkedek egy szolíd de nagyon házias lánnyal akivel összeköltözök, pocakot eresztek és megőszülök.
Vagy pedig varratok egy újabb tetkót, befestem a hajam vérvörösre, és már márciusban megnyitom a 2009-es partiévet Amszterdamban....