Nem tudom, annak idején amikor a Tilosban játszottam ezt, linkeltem e a videót, de most megteszem. Megunhatatlan dallamok, agyonjátszhatatlan refrének.
"... talán sosem láttak még ennyire vastag álarcot senkin, mi mögé oly nehéz belátni, és használatának kínzó szükségessége gazdája önnön vágyából fakad, mely ösztönzi-űzi őt belső fényeinek, árnyainak, színeinek mind élesebb kifejezésére és megmutatására, mely a nem kellően alapos nézőben harsányságként és magamutogatásként képződhet le, de ez csupán a részletek túlzó figyelmen kívül hagyásának és mértéktelen figyelembe nem vevésének eredménye."
/én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése