Picsogás a sivatagból

- Milyen kár Kishan, hogy az évnek ebben a szakában ilyen nagy itt a pára. Nem tudok tőle rendesen fotózni.
- Miféle pára?
- Hát amit ott látsz, amitől nem lehet rendesen látni az épületeket.

- Az nem pára. Az homok.

Megvilágosodtam. Hiába ide mindenféle szűrő, meg trükk, ha egyszer tele van a levegő homokkal. Azzal a jóságos, sárga, kisszemű homokkal. Mostmár értem, miért nem lehet kint megmaradni. Nem a páratartalom miatt nem kapok levegőt, hanem mert telemegy mindenem a szálló porral. Tegnap elmentünk a Deira City Centerbe. Felszerelkeztem, hogy na majd talán most, este csak nincs már olyan meleg, lehet látni, satöbbi. Vittem állványt, fotóstáskát, pótaksikat, nehogy lemaradjak valamiről. Nos, sajnos a tegnap éjszakáról egyetlenegy képet sem tudok feltölteni. Lévén az egekig magasztalt (első körben megnézendő, mesélték) Deira City Center egy négyszeresére hízlalt, és Pierre Cardin boltakkal telezsúfolt wesztend (sziti szenter, ólszó, érzed a párhuzamot?). Egy ideig bolyongtunk benne Jean-Pierrel, a tréner sráccal, ettünk egy jó sztéket, majd hazajöttünk sörözni. Biztos, hogy rosszak a körülmények (szar helyen lakunk, nincs helyi elem, aki mutatná a faszátmármint hogy mi a jó, ramadán, legmelegebb hónap...), de én valahogy kizártnak érzem, hogy valaha is saját zsebből áldoznék erre a kiba drága repjegyre, meg a 150USD-s szállodára. Próbálják nyomatni itt a laszvegasz meg riviéra vonalat, de én valahogy St. Tropezt meg Nizzát nem az hogy egy lapra, de egy könyvtárba se helyezném ezzel itt.
Mindenestre itt már hétvége van, délig aludtam, és örömmel konstatáltam, hogy a hétre beosztott tömény adagomból még hátra van fél liter Bacardi Carta Blanca, szereztem hozzá helyi ginger ale-t, szépen bevackolom magam az ágy elé, és folytatom a Csengetett Milord szériámat. Majd igyekszem faszén-részegen nem hülyeségeket írni ide. :)

UI. Ja, rakok ki mindjárt képeket azért, az elején ez egy fotós posztnak indult....