A századik

Eljött az első kerek szám, a Szereplési Vágy életében. Ez a századik bejegyzés. Nem akkora eredmény ez, hogy különösképpen számot kéne vetnem, visszaemlékeznem vagy statisztikákat készítenem az előző 99 bejegyzésről, mely pici bogár életem azon vetülete, melyet meg szerettem volna magamból mutatni több-kevesebb embernek, de leginkább és elsősorban magamnak.
Örülök, hogy ez a szám pont ide, a nyár végére esett. A szezon elején kezdtem el a blogot, és most véget ért a nyár, túléltük az utolsó túrát is, elköltöttük az utolsó forintunkat is. Olyan érzésem van, mint az olimpiai záróünnepélyen szokott Rogge bácsinak, amikor kijelenti, ez volt minden idők legjobb olimpiája. Ez volt minden idők legjobb nyara. Ha hajszállal is, de jobb osztályzatot hoztunk ki belőle, mint 2006-ban, az eddigi listavezető évben. Öttel szaporodtak a szögek a térképben a falon, 6,7 giga kép készült, hozzávetőleg 1,5 millió forint folyt el, 25 új bejegyzés került a contact listembe, és öttel kevesebb ismerősöm van a wiwen. Az egészet az hozza ki nagyon pozitívra, hogy újra sikerült egy folyamatos partifolyammá alakítani a nyarat, pihenés és megszakítás nélkül szinte. Erdély, Amszterdam, Gyomafeszt, fesztiválhét, Balaton Sound, Horvátország kétszer, csakhogy a sarokköveket említsem. Nem, nem akarok belegondolni és végigszámolni, megérte e az egész a befektett energiát és pénztömeget, mert olyan élmények gyűltek fel ismét, amiket soha, semmi pénzért nem adnék oda. Aki ilyeneken kesereg, az megbánta, akárhogy is magyarázza ellenkezőjét. Én képtelen voltam szakítani azzal az életvitellel, amit élek pontosan egy éve. Mivelhogy augusztus 20.-án volt pont egy éve, hogy ennyire nihilista és élvhajhász lettem (nem mintha azelőtt angyalként sikerült volna). Azóta jellemzi a tökéletes rendszertelenség, kategórizálhatatlanság a magánéletemet. Akkor éltem utoljára a nyárspolgári szótár szerinti "normális párkapcsolatban", azóta repkedek a kisebb nagyobb jelentőségű és fajsúlyú kismiújságok között. Ezt a részét sem bánhatom, más nem nagyon passzol ahhoz, ahogy élek.
Kezdek kicsit azért fáradni. "Azt hiszem ki kéne szállni, vagy legalább megpróbálni", szólt a mottó nem is olyan régen itt ezen az oldalon. A legutóbbi szilveszteri őrület másnapján ébredve pedig az a PUF sor járt az eszemben, mely az utolsó év legelső reggeléről szól. Lehet, hogy ez lesz az utolsó év. Szépen lassan még odatesszük, amit kell, aztán visszábbveszünk, megkomolyodunk, és beállunk a véresen nyers polgárok olyannyira népes táborába. Félreteszem a havonta érkező appanázs maximális részét, otthonülős leszek, vastagkeretes szemüveget fogok hordani, hitelt veszek fel nagyon sok évre, melyet bőszen törlesztek, megismerkedek egy szolíd de nagyon házias lánnyal akivel összeköltözök, pocakot eresztek és megőszülök.
Vagy pedig varratok egy újabb tetkót, befestem a hajam vérvörösre, és már márciusban megnyitom a 2009-es partiévet Amszterdamban....