Balkáni partizánok, hulligánok, dzsipszi-pánkok szevasztok

Nemrég (múlthéten szombaton) tudatosult bennem, hogy a mostanság népszerűségének (remélhetőlegi) csúcsára érkező, a világzene címkével csak nagyon nehezen illethető balko*-gypsy-punk-diszkó réges régi ismerősöm már nekem. Ugyan Bregovic és a Macskajaj OST feltünésére futótűzként terjedő jugoszláv stílusú zenék kivétel nélkül beleégtek minden slágerrajongó agyába, azért a kaki mögött megcsillant a fény is. Hihető volt, hogy a leginkább talán mulatós (!azz) kategóriába sorolt zenék, egyszerűségük ellenére átültethetőek az elektronikus világba. Jöttek ki a sok fúvósra építő szerb nóták break meg dub változatai, Jutasi nagy sikerrel vitte a Westbalkánban az ilyen darabokra építő Balkán-esteket. Az egészről már a leges legelején tudni lehetett, hogy a mainstream világ két kézzel fog a stílus után kapni, és gyorsabban el fog minden kurvulni, minthogy kettőt pislognánk. Ez el is jött, hihetetlen az elektronikus ütemekre épített balkáni zene reneszánsza. Az MR2 játssza a Mahabi Rai Bandát, egyre több filmzene kerül a balkán hatása alá (Borat, természetesen minden Kustorica), nincs valamire való neo-punk-diszkó balkáni est nélkül. Feltűnik az első ikon, aki bátran felvállalja az ige és a stílus terjesztését, életútját követve sorra jelennek meg követői. Nem titok, Shantel -azaz Stefan Hantel, a diszkópartizán - a próféta, és őt követik padawanjai (Dj Robert Soko, Deladap, Russkaja, mind mind tipikusan osztrák-német, de született szerb-horvát-bosnyák-cseh-román dj-zenész, és az otthon tanult ritmusokat próbálják eladni bearanyozva). Shantel a Bucovina válogatásaival elindította magát és a stílust az ismertség felé. Két válogatása bandák és zenekarok tucatjait tette világszerte ismertté. A farvizén haladó Robert Soko és az ő Balkan Beats névre hallgató rokon-válogatása tette (nemzetközileg is-) ismertté honfitársaink közül a Parno Grasztot***, a Beshodromot, meg kicsit a Mitsourát is. Neki köszönhető, hogy Dubaiban tudtam volna Annyit ittam bánatomban-t hallgatni, magyarul, a szupermarketben.

A zenék őszintén bevallottan egy kaptafára készülnek, pattogós elektronikus dobalap, majd egy minél fülbemászóbb cigány-szerb-bolgár-orosz nóta minderre, és kész a balkan-punkdisco. Gogol Bordello bőszen indult gypsy punkja annyi időt sem ért meg (hiába húzták még Madonnának is), hogy igazán megismerjük, már le is taszította testvérét a balkáni változat. Mondjuk meg vagyok győződve, tiszavirág életű lesz ez is, de hatása jóval nagyobb már most is, mint elődjéé valaha is lesz. Ez az egyik, amit sajnálok, a másik meg az, hogy a magyar mulatós zene ikonja, a gypsy diszkót már a 80'as években feltaláló Tekintetes Kőbányai Dzsukhel Horváth Pista, a cigánydalok királya már nem érhette meg ezt a zenei fordulatot, mit fordulatot, forradalmat. Várom, már nagyon várom mikor lelnek rá hatalmas-nagy partizenéire, és mikor robban az első break-erdőszélen (vigyázz ez nagyon odaver:).
A jövő nyári, IV. Gyoma Feszten már biztosan nem fog forogni egyetlen prosztó balkánzene sem. A síeléseken még előfordulhat, hogy előkerül, viszont szilveszterkor szinte biztos...



*balko: anglo-, latino**-,
** a latinovics nem ide tartozik
*** kis ajándék annak aki végigrágta magát az egészen, a zseniális, kihagyhatatlan, óriási ötlet (emlékszel e még az előzményre) Parno Graszt átdolgozás. Szétkarmoltam az arcom magam rajta.