Telibeviszonzott vágyakozás

Amióta hazajöttem Dubaiból, alig írtam valamit. Ócska szöveg lenne azt mondani, hogy nem volt rá időm. Egyszerűen inkább az van, és ez jobban is hangzik, hogy mióta itthon vagyok, folyamatosan csak flesselgetek, milyen kurvajó itt minden, és csak sodor az ár. Minden elégedetlenkedő kedves ismerősömet kizárnám egy hónapra a sivatagba, hogy megtudja, milyen jó itthon, mennyi minden van itt, ami eddig fel sem tűnt. Vannak évszakok, eshet az eső, fújhat a szél homokvihar generálás nélkül, minden reggel meglepetés lehet az időjárás, létezik a langy-meleg fogalma, nem dudálnak az emberek az utakon, nem is turháznak, igen jó zenék mennek a rádióban, nem ordít minden sarkon a müezzin, rendes internetkapcsolat van, akár tizenöt perc alatt is letöltődik egy Daft Punk album, nem csak egy jutubos klipp, akár ebédelni is beülhetsz egy étterembe, van gulyás, van disznóhús, minden sarkon lehet sört venni, hogy a fűről már ne is beszéljek. Egy mondatban összefoglalva itt tudnak az emberek élni. Mégha mindenkinek csak annyi tűnik is fel, hogy ki jobb- és ki baloldali, és hogy ki takarodjon hová. Mindegy egyébként, úgysem lehet erről meggyőzni senkit, és nem is akarok, én csak jól érzem magam itthon. Csak a ginger ale hiányzik egy kicsit, meg a maláj kurvák a szállodából. :)