Európa fővárosa mégsem unalmas annyira?

Előzetes várakozásaimhoz képest - bár eddig szinte mindig beigazolódott - Brüsszel mégsem annyira unalmas és szürke, mint gondoltam. Érdekes, hogy ez a germán flamand és a latin vallon határon evickélő város mégis mennyire sokszínűnek tűnik az első látásra. Csak és kizárólag az elsőre, mert azért ha megkapargatod a mázat, felsejlik az a közöny és maró unalom, amit amúgy sejtettél róla. Egy hétre tökéletes lesz, mert óriási és igen jó a sörválaszték,

ugyanez igaz a sajtokra, és a francia határnak köszönhetően a borokra is. Sajnos a tudatmódosító paletta ebben ki is merül, nem találtunk még semmi finomat, Bezil és Lien nevű kontaktok ellenére sem.
Hogy januárban, amikor elvileg visszajövök majd ide (olybá tűnik nem is utoljára), mit fogok csinálni, ráadásul egyedül, no azt még nem tudom. Elnézve a miniapartman, az ágyam, meg a kád méretét, kihozok valami chiquitát* ide félpénzen, megpakoljuk eperrel, száraz fehérrel meg Rustique camambert-el a hűtőt, és ki se mozdulva a paplan alól lessük a hóesést**.
Esztembe is jutott egy, de mostanában olyan tökéletes kapcsolatot ápol aktuális lovagjával, hogy vétek lenne megmérgeznem románcukat.... :)


* neeeem nem latint, mondjuk egy szöszkét.
** panoráma ablakom van. még mielőtt irigyelnétek, egy forgalmas autópályára néz.

PS. A poszt címkéi között nem található meg a 'Fotók', ezért nem kérem a reklamációkat, miért ötlettelen-életlen-fotosoppolatlan-semmitmondó most ez. Van ilyen is.