Publicisztika

Finomra sikerült az ÉS ünnepi száma, már kézbe venni is jó volt a ropogós duplaszámot, Váncsa első oldalas agymenése pedig minden pénzt megér. A csúcspont:

"De van itt még valami. Ha nagy mennyiségű készpénzt kell kiadnom, akkor az agykéreg vészjelző területe, az úgynevezett insula, megszólaltatja a bányacsengőt, vagyis érezni fogom, hogy baromságot művelek. Nem kéne megvenni ezt a bóvlit, pláne nem ennyiért. Ha viszont bankkártyával fizetek, az insula kussol. Olvasom a Newsweekben, hogy kutatók két meccsjegyre kértek árajánlatokat az alanyoktól úgy, hogy felüknek azt mondták, készpénzzel fognak fizetni, másik felüknek meg azt, hogy bankkártyával. Az előbbiek csupán feleakkora ajánlatot tettek, mint a második csoportba tartozók, az előbbiek ugyanis azt érezték, hogy meg kell majd fogniuk a pénzt a maga anyagi valójában, és oda kell adniuk, ami pedig szörnyű érzés, a második csoport tagja viszont bankkártya-műveletre számítanak. Átadom, visszakapom, semmiség. Nagyjából ennyit ér a gyakorlatban az ember absztraháló képessége, noha - most jön a lényeg - a kísérleti személyek az MIT alkalmazottai voltak, vagyis az emberi nem legagyasabb példányai közül valók. Mások kapnak egy ötvennégyezer forintos bankót, és örülnek neki.
Összegezve: az emberiség ma már képtelen az általa teremtett anyagi és szellemi javak összességét - a kultúrát - legalább olyan szinten felfogni és működtetni, hogy benne huzamosabban fennmaradjon, az úgynevezett globális problémákat pedig nem elhárítja, hanem előidézi, ameddig módjában áll. Nem kellett volna eljutnunk idáig. Tudvalevő, hogy az ember már egymillió-nyolcszázezer évvel ezelőtt alkoholos italokat állított elő Kelet-Afrikában, készítményét benyakalta, ült a pocsolyában, vidáman röfögött.
A természet titkait fürkésző elme evvel célhoz is ért, boldoggá tette az embert, feljuttatta őt a csúcsra.
Minden további kutatást-fejlesztést ezen a ponton kellett volna leállítanunk."

Zseniális, szerintem.