Azért jó az interneten bejelölgetni a kedvenc dolgaidat (fotók, videók, oldalak), mert egybegyűjtve azokat bármikor tudsz egy kicsit nosztalgiázni, újra fel tudod idézni azokat a dolgokat, amik régen megmozgattak. Főleg azon emlékek előkotorása esik jól igazán, amikről egy kicsit már meg is feledkeztél.
Szétnéztem picit kedvenc videómegosztómon lévő Kedvencek mappámban, és találtam pár gyöngyszemet, amikről itt még nem esett szó.
Az első nagy örömet a réges-régi Manu videóim felfedezése okozta. Manu Chao kezd egyre inkább ismertté válni, lassan popzene lesz belőle, bármennyire is felháborítana még a gondolata is ennek. Tömve van a net a videóival, de nekem van pár igazi ínyencség tőle, ezek hátha annyira nem ismertek még. Az első egy egyszerű vágás, amiben Manu az AmadouM & Mariam duónak írt Djanfa című dalt próbálgatja a sivatag közepén. A két nagylemez sikere után Manu eltünt a közéletből, és majd' fél évig Afrikát járta barátaival, egy ütött-kopott autóval, teljes névtelenség mellett. Ezen a túrán átélt élményeiből írt aztán rengeteg dalt, többek közt a Djanfát is. Ha érdekel valakit, a végleges dal itt hallható Amadou-ék előadásában, végül ez a verzió került fel az albumra. Izgalmasabb ennél mindez a Mester előadásában:
Nehéz elhinni, hogy létezik még olyan ember, aki a sztárrá válása utáni pillanatban nem a hirtelen jött sikert kezdi el élvezni, hanem fogja magát, és három trikóval , két gatyával meg egy szál gitárral nekivág Afrikának, annak is a szegény részének. Szimpatikus ez a szerénység, ami árad ebből a paliból, nehezen tudom elképzelni, hogy lehet nemszeretni őt. Sosem értettem, az emberek miért az elérhetetlen, egy más világban élő celebritásokra néznek fel. Hogyan lehet szeretni egy olyan idollt, akinek semmiféle hétköznapi tulajdonsága sincs, gyakorlatilag nem is egyenlő velünk? Szerintem sokkal szimpatikusabbak azok a közszereplők, akikről süt, hogy ugyanolyan átlagemberek a magánéletben mint mi, allűrmentesek, megszokott emberi érzelmeket fedezel fel rajtuk, olyanok mint mi, csak valamiben tehetségesebbek. Például el tudod képzelni azt, hogy egy hétköznapi bárban találkozol az egyikkel, és isztok együtt egyet.
Mert Manuval azért sűrűn megesik ez, a mai napig lejár Barcelona bárjaiba, énekelget, gitározgat, oldódik. De annak idején ugyanezt mesélték Marseilles-ről is. Egy ilyen esetet örökít meg az alábbi videó. Igazából csak a rajongóknak ajánlom, mert a videó egy amatőr felvétel, rossz a minőség is meg a hang is meg minden. Az előzmény itt nézhető meg, ez még annyira nem is látványos, majd a folytatás lesz az.
Hihetetlen, amit tartalmaz. Egy túristának látszó arc lemegy egy bárba, ahol is már az ajtóban hallatszik, hogy Manu énekel odalenn. Egy koszos kiskocsmáról van szó, befér összesen talán harminc ember. A hősünk a söntés mellett ül Majid barátjával, és örömzenélnek. Nem ismert dalok, próbálgatnak, improvizálgatnak. Megérkezik Tonino Carrotone, az örök félig spanyol félig olaszcigány cimbora, és elindul az őrület. Bevonják a helyi arcokat is, először egy operaénekesi hanggal megáldott lány kezd el szólózni, majd megkapja a gitárt Majid-tól az egész végig mellettük lapító kis pinabajszú pubi, aki aztán olyan szinten kezd el játszani, (4:08) hogy az összes magyarországi megasztárjátékos elbújhat. Impró a nagy része, de mindenki veszi a lapot. A pubi dala végén beáll frísztájlozni egy feka srác, az viszi be a végső ütést. Örömzene, improvizáció, jam, nem tudom hogy nevezni. Fantasztikus.
Ilyen videókat mikor látsz Vilmosok Robitól?
Ezután felfedeztem egy nagyon-nagyon régen látott, régen(még mindketten éltek) nagyon imádott videót. Lehet, hogy mára már populáris és agyonjátszott lett ez a darab, de annyira nagyot üt, hogy gyakorlatilag időtálló.Nem is regélek róla, nézzétek végig. Meg fogja érni.
Végül egy igen ismert dal feldolgozását (talán eredetijét? találtam hivatkozást, hogy ez az igazi) osztanám meg a hihetetlen népes olvasótáborommal, és a későbbi önmagammal. A rendkívül távol lévő, de masszívan hiányzó* ÁjlávjúHáni miatt leltem rá erre, és az igazat megvallva itt indult az egész ötlet, a régi kedvencek kutatása. Itt mondok köszönetet neki.
Szmájli :)
Iggen iggen nem kell fejeket meg arcokat letépni, szentimentális, csöpögő, és csak bizonyos érzelmi állapotokban hallgatható, akkor viszont egy értelmes változat egy csúnyán elcsépelt dalból. És tanuljatok spanyolt, itt a refrén, meg a fordítás:
Luna quieres ser madre
Y no encuentras querer
Que te haga mujer.
Dime, luna de plata,
Qué pretendes hacer
Con un nino de piel.
A-ha-ha, a-ha-ha,
Hijo de la luna.
Hold, te anya akarsz lenni
De nem találod a szerelmet
Ami asszonnyá tenne
Mond, ezüstös hold
Mit tervezel ezzel
A ööö nem tudom minek a gyerekével (Manolo! Que significa nino de piel?)
ahhahaahaha
A hold fia....
* akkor most mindenki érti a fejleményeket.
Szétnéztem picit kedvenc videómegosztómon lévő Kedvencek mappámban, és találtam pár gyöngyszemet, amikről itt még nem esett szó.
Az első nagy örömet a réges-régi Manu videóim felfedezése okozta. Manu Chao kezd egyre inkább ismertté válni, lassan popzene lesz belőle, bármennyire is felháborítana még a gondolata is ennek. Tömve van a net a videóival, de nekem van pár igazi ínyencség tőle, ezek hátha annyira nem ismertek még. Az első egy egyszerű vágás, amiben Manu az AmadouM & Mariam duónak írt Djanfa című dalt próbálgatja a sivatag közepén. A két nagylemez sikere után Manu eltünt a közéletből, és majd' fél évig Afrikát járta barátaival, egy ütött-kopott autóval, teljes névtelenség mellett. Ezen a túrán átélt élményeiből írt aztán rengeteg dalt, többek közt a Djanfát is. Ha érdekel valakit, a végleges dal itt hallható Amadou-ék előadásában, végül ez a verzió került fel az albumra. Izgalmasabb ennél mindez a Mester előadásában:
Nehéz elhinni, hogy létezik még olyan ember, aki a sztárrá válása utáni pillanatban nem a hirtelen jött sikert kezdi el élvezni, hanem fogja magát, és három trikóval , két gatyával meg egy szál gitárral nekivág Afrikának, annak is a szegény részének. Szimpatikus ez a szerénység, ami árad ebből a paliból, nehezen tudom elképzelni, hogy lehet nemszeretni őt. Sosem értettem, az emberek miért az elérhetetlen, egy más világban élő celebritásokra néznek fel. Hogyan lehet szeretni egy olyan idollt, akinek semmiféle hétköznapi tulajdonsága sincs, gyakorlatilag nem is egyenlő velünk? Szerintem sokkal szimpatikusabbak azok a közszereplők, akikről süt, hogy ugyanolyan átlagemberek a magánéletben mint mi, allűrmentesek, megszokott emberi érzelmeket fedezel fel rajtuk, olyanok mint mi, csak valamiben tehetségesebbek. Például el tudod képzelni azt, hogy egy hétköznapi bárban találkozol az egyikkel, és isztok együtt egyet.
Mert Manuval azért sűrűn megesik ez, a mai napig lejár Barcelona bárjaiba, énekelget, gitározgat, oldódik. De annak idején ugyanezt mesélték Marseilles-ről is. Egy ilyen esetet örökít meg az alábbi videó. Igazából csak a rajongóknak ajánlom, mert a videó egy amatőr felvétel, rossz a minőség is meg a hang is meg minden. Az előzmény itt nézhető meg, ez még annyira nem is látványos, majd a folytatás lesz az.
Hihetetlen, amit tartalmaz. Egy túristának látszó arc lemegy egy bárba, ahol is már az ajtóban hallatszik, hogy Manu énekel odalenn. Egy koszos kiskocsmáról van szó, befér összesen talán harminc ember. A hősünk a söntés mellett ül Majid barátjával, és örömzenélnek. Nem ismert dalok, próbálgatnak, improvizálgatnak. Megérkezik Tonino Carrotone, az örök félig spanyol félig olaszcigány cimbora, és elindul az őrület. Bevonják a helyi arcokat is, először egy operaénekesi hanggal megáldott lány kezd el szólózni, majd megkapja a gitárt Majid-tól az egész végig mellettük lapító kis pinabajszú pubi, aki aztán olyan szinten kezd el játszani, (4:08) hogy az összes magyarországi megasztárjátékos elbújhat. Impró a nagy része, de mindenki veszi a lapot. A pubi dala végén beáll frísztájlozni egy feka srác, az viszi be a végső ütést. Örömzene, improvizáció, jam, nem tudom hogy nevezni. Fantasztikus.
Ilyen videókat mikor látsz Vilmosok Robitól?
Ezután felfedeztem egy nagyon-nagyon régen látott, régen(még mindketten éltek) nagyon imádott videót. Lehet, hogy mára már populáris és agyonjátszott lett ez a darab, de annyira nagyot üt, hogy gyakorlatilag időtálló.Nem is regélek róla, nézzétek végig. Meg fogja érni.
Végül egy igen ismert dal feldolgozását (talán eredetijét? találtam hivatkozást, hogy ez az igazi) osztanám meg a hihetetlen népes olvasótáborommal, és a későbbi önmagammal. A rendkívül távol lévő, de masszívan hiányzó* ÁjlávjúHáni miatt leltem rá erre, és az igazat megvallva itt indult az egész ötlet, a régi kedvencek kutatása. Itt mondok köszönetet neki.
Szmájli :)
Iggen iggen nem kell fejeket meg arcokat letépni, szentimentális, csöpögő, és csak bizonyos érzelmi állapotokban hallgatható, akkor viszont egy értelmes változat egy csúnyán elcsépelt dalból. És tanuljatok spanyolt, itt a refrén, meg a fordítás:
Luna quieres ser madre
Y no encuentras querer
Que te haga mujer.
Dime, luna de plata,
Qué pretendes hacer
Con un nino de piel.
A-ha-ha, a-ha-ha,
Hijo de la luna.
Hold, te anya akarsz lenni
De nem találod a szerelmet
Ami asszonnyá tenne
Mond, ezüstös hold
Mit tervezel ezzel
A ööö nem tudom minek a gyerekével (Manolo! Que significa nino de piel?)
ahhahaahaha
A hold fia....
* akkor most mindenki érti a fejleményeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése