Valamiért minden páratlan év nyara csak árnyéka a párosaknak. Az idei is hozta a formáját, amiről persze (naná, még szép, így csak így tovább) ismételten kívülállóak tehetnek. Egy mondatba összesűríthető az az egy hónap, ami a nyarat egészében determinálta: lakásbérlet felmondás, majd maradhatás, de közben sokkal jobb találás, költözés megszervezés, új lakás képzeletben berendezés de költözés előtt egy nappal azt is felmondás jól megszívás, mostmilegyen-stresszek, hétköznapi gondok, ettecera ettecera, nem is untatok senkit. Végül, ahogyan az minden valamirevaló, életszagú mese végződni szokott, a legjobb megoldást hoztuk ki a dologból (úgy néz ki Rodrigónak saját kis fészke lesz, ami egyrészt már félig a Hánié, másrészt meg félig Rodrigóé lesz), de azért a nyár ráment erre a temérdek izére. 
Belénk van kódolva (belém legalábbis bizonyosan) a bizonytalanság rettegése, amin háztömbnyi magabiztossággal (amivel szintúgy rendelkezem szerencsére) sem lehet tökéletesen úrrá lenni. Nem világrengető problémák ezek azért, nem kell egyből füttyögni, tudom, hogy nem dől össze tőlük a ház, főleg úgy, hogy végül jól alakult minden, de ahhoz ezek bőven elegendőek voltak, hogy megpecsételjék a nyarat. Kimaradtak az elengedhetetlen strandröpi túrnamentek (azon az egyen ami meg volt, rá kellett ébrednem, hogy a plusz kilók sajnos végletes mértékben rányomták a bélyegüket a hajdanán volt igen csillogó és brutálisan zseniális technikámra), nem volt borfesztivál (igaz most hétvégén még lehet), meg még kitudja még mi. Valahogy a banda is igen nyomott lett, Rózsi barátom külhonba költözködése alapjaiban rengette meg a közös heppeningeket, és a többiek sem pörögtek úgy, ahogy kellett volna. Ki tudja, talán emögött is a válság áll. Szmájli. Jól jellemzi az általános közhangulatot, hogy az idei (negyedik) Gyoma-feszt volt az első, ahol semmi szükség sem volt a mixeremre, sem a mixing' technikáimra, csöndben ülős volt végig.
Azért volt sok jó is, új élmények, meglévő-kötelező sztenderdek is. Utaztunk sokat, láttunk szép fényeket, képeket, Buzsákon a szőlőben jobb volt a hangulat mint valaha, sétáltattunk kisgyermeket az Állatkertben, Prága még mindig az egyik legjobb hely Budapest után Közép-Európában, ügyesen bólogattunk a száundon, ropogtattuk a hekkek farkát a rómain, és nem utolsó sorban világra jött a pici keresztgyerekem.
Nem mondom hogy rossz volt, de azért már várom 2010 nyarát. Azt mondják az páros év lesz.
A következő posztban mutatok pár pillanatképet a nyárból (flashlights, az), köztük életem képével, amit kompakttal lőttem Zamárdiban.
Ápdét: fenéket, a blogmotor mégis mögé rakta. Szóval ott vannak a képek alant. Lehet szavazni, vajon melyik lehet életem képe. Segítségül, nem Rózsi barátom portréja az. :)
Belénk van kódolva (belém legalábbis bizonyosan) a bizonytalanság rettegése, amin háztömbnyi magabiztossággal (amivel szintúgy rendelkezem szerencsére) sem lehet tökéletesen úrrá lenni. Nem világrengető problémák ezek azért, nem kell egyből füttyögni, tudom, hogy nem dől össze tőlük a ház, főleg úgy, hogy végül jól alakult minden, de ahhoz ezek bőven elegendőek voltak, hogy megpecsételjék a nyarat. Kimaradtak az elengedhetetlen strandröpi túrnamentek (azon az egyen ami meg volt, rá kellett ébrednem, hogy a plusz kilók sajnos végletes mértékben rányomták a bélyegüket a hajdanán volt igen csillogó és brutálisan zseniális technikámra), nem volt borfesztivál (igaz most hétvégén még lehet), meg még kitudja még mi. Valahogy a banda is igen nyomott lett, Rózsi barátom külhonba költözködése alapjaiban rengette meg a közös heppeningeket, és a többiek sem pörögtek úgy, ahogy kellett volna. Ki tudja, talán emögött is a válság áll. Szmájli. Jól jellemzi az általános közhangulatot, hogy az idei (negyedik) Gyoma-feszt volt az első, ahol semmi szükség sem volt a mixeremre, sem a mixing' technikáimra, csöndben ülős volt végig.
Azért volt sok jó is, új élmények, meglévő-kötelező sztenderdek is. Utaztunk sokat, láttunk szép fényeket, képeket, Buzsákon a szőlőben jobb volt a hangulat mint valaha, sétáltattunk kisgyermeket az Állatkertben, Prága még mindig az egyik legjobb hely Budapest után Közép-Európában, ügyesen bólogattunk a száundon, ropogtattuk a hekkek farkát a rómain, és nem utolsó sorban világra jött a pici keresztgyerekem.
Nem mondom hogy rossz volt, de azért már várom 2010 nyarát. Azt mondják az páros év lesz.
A következő posztban mutatok pár pillanatképet a nyárból (flashlights, az), köztük életem képével, amit kompakttal lőttem Zamárdiban.
Ápdét: fenéket, a blogmotor mégis mögé rakta. Szóval ott vannak a képek alant. Lehet szavazni, vajon melyik lehet életem képe. Segítségül, nem Rózsi barátom portréja az. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése