Idén van a 40. szülinapja/évfordulója a woodstock-i fesztiválnak, mégis elég kevés helyen tettek róla említést, én legalábbis nem hallottam eddig sehol, leszámítva talán a Cafét, ahol valami betelefonálós délutáni langyi* témái között szerepelt. Oldalakat lehet megtölteni vele, de gyakorlatilag már minden bőrt lehúztak róla, így említésre méltónak inkább csak azt tartanám, hova fejlődött 40 év alatt a fesztiválósdi.
Üzletnek talán üzlet volt akkor is, de napjaink fesztivál-iparához mérten elképesztő a változás. Sokszeletes a torta, kezdve a megagiga Szigettől a rockin'clashpunk Hegyaljától a yuppikat megcélzó (de a szeletelős és tapétázós hülyegyerekeket eltaláló) Száundig, de mindegyikre igaz, hogy a profit/bevétel az egyik (soknál az első számú) meghatározó tényező**. A legszembetűnőbb ez az állítás a gerincig szponzorizált rendezvényeken, ahol a keletkező szemét nagy részét a reklám vizipisztolyok, strandlabdák, esőkabátok, mókuskerekek, kereplők, sípok, egyéb, használhatatlan hülyeségek teszik ki, és lépni sem tudsz a hoszteszektől. De ha picit mögé lesünk, az összes többire is igaz lesz. Nem feltétlenül negatívum ez persze, inkább egy velejárója a világunknak, de sajnos épp ez az, ami egy sor bájos, és igen szeretnivaló dolgot eliminál napjaink fesztiváljaiból. Hogy mást ne említsek a spontaneitást, az egyediséget, az újdonságot és a pillanat varázsát. Nézzetek rá erre (az erősen hiányos) wikire, mennyire vicces már az első nap programjában az "épp a színpad közelében volt, ezért elvállalta, hogy fellép".
Vagy nézzétek meg ezt:
És még egy utolsó gondolat. Valmelyik b kategóriás filmben volt egy gondolat, miszerint a woodstocki generáció (de a mi 68'-asaink is) egy idő után szépen levette a virágmintás farmert, levágatta a haját, kiszórta az ablakon a füvet és az LSD-t, öltönyt húzott, meghódította a Wall Street-et, majd értelmetlen korlátok és szabályok közé szorította a következő generációt.
Valamilyen szinten igaz ez, és nagyon kíváncsi vagyok a mi nemzedékünkre, hogy mi vajon milyen irányba fogjuk terelni a most felnövőket. Mi is eláruljuk e az eszméket, amikben hittünk, vagy hűek maradunk hozzájuk, és komolytalan felnőttekké válunk....
* ez még mindíg trendi
** Majd biztos jön Hugi az Ozorával, hogy az nem, de közben meg jól igen.
Üzletnek talán üzlet volt akkor is, de napjaink fesztivál-iparához mérten elképesztő a változás. Sokszeletes a torta, kezdve a megagiga Szigettől a rockin'clashpunk Hegyaljától a yuppikat megcélzó (de a szeletelős és tapétázós hülyegyerekeket eltaláló) Száundig, de mindegyikre igaz, hogy a profit/bevétel az egyik (soknál az első számú) meghatározó tényező**. A legszembetűnőbb ez az állítás a gerincig szponzorizált rendezvényeken, ahol a keletkező szemét nagy részét a reklám vizipisztolyok, strandlabdák, esőkabátok, mókuskerekek, kereplők, sípok, egyéb, használhatatlan hülyeségek teszik ki, és lépni sem tudsz a hoszteszektől. De ha picit mögé lesünk, az összes többire is igaz lesz. Nem feltétlenül negatívum ez persze, inkább egy velejárója a világunknak, de sajnos épp ez az, ami egy sor bájos, és igen szeretnivaló dolgot eliminál napjaink fesztiváljaiból. Hogy mást ne említsek a spontaneitást, az egyediséget, az újdonságot és a pillanat varázsát. Nézzetek rá erre (az erősen hiányos) wikire, mennyire vicces már az első nap programjában az "épp a színpad közelében volt, ezért elvállalta, hogy fellép".
Vagy nézzétek meg ezt:
7.45-nél az ember birkával? Vagy a sátrak nélküli kemping? Ilyet nem igazán látunk ma.
Nyílván ez most egy újabb fejezete a szokott sírásnak, hogy de jó volt régen, mikor még underground volt az, amit szerettünk, és nem adták el kilóra az eszméket, és nem került be a híradóba a kedvenc fesztiválunk aktuális napi összefoglalója 20másodpercben. Ezt szerintem a végtelenségig lehet ragozni, és mindenre rá lehet húzni, így sokáig nem is teszem. Régen sokat rágtam ezt a csontot, de azt hiszem, benőtt a fejem lágya mára.Viszont nosztalgiázni igen is jó, válogatok woodstockos videókat ide nektek. :)
És még egy utolsó gondolat. Valmelyik b kategóriás filmben volt egy gondolat, miszerint a woodstocki generáció (de a mi 68'-asaink is) egy idő után szépen levette a virágmintás farmert, levágatta a haját, kiszórta az ablakon a füvet és az LSD-t, öltönyt húzott, meghódította a Wall Street-et, majd értelmetlen korlátok és szabályok közé szorította a következő generációt.
Valamilyen szinten igaz ez, és nagyon kíváncsi vagyok a mi nemzedékünkre, hogy mi vajon milyen irányba fogjuk terelni a most felnövőket. Mi is eláruljuk e az eszméket, amikben hittünk, vagy hűek maradunk hozzájuk, és komolytalan felnőttekké válunk....
* ez még mindíg trendi
** Majd biztos jön Hugi az Ozorával, hogy az nem, de közben meg jól igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése