Vicces srácok ezek az oroszok

Egy pici morzsa

Most csak egy rövid kis poszt, ami nem szól semmiről, de cserébe kaptok egy videót Veróról, mert eszembe jutott a lányka, mivel személyében köszönthetem a távozott wiwes ismerősök újabb egyedét. Szerencsére csak bezárta a lapját, és nem engem utált meg és törölt. :)
Szóval, MTV Ikon, Tankcsapda á la Veronica Harcsa.

ps. Már csak azt nem tudom, miért lett pösze mostanában ez a csaj? Pirszing? Ötleteket kommentben. :)

Megkarmoltam a hátamat a röhögéstől

Eddig nem volt szó politikáról ezen az oldalon, és ez után sem lesz. Ha valaki naggyon és nagyon, sőt leküzdhetetlenül kíváncsi a politikai hovatartozásomra, annak megsúgom, hogy történelemtudományi múltamnak köszönhetően már nagyon réges-régen ráz a hideg minden magyar irányzattól, így ez a poszt most nem részrehajlás és nem vélemény-nyilvánítás.

Szimplán befostam a röhögéstől, amikor megláttam, és arra gondoltam, vicces lenne kirakni. A jobbosoknak majd rakok ki pár Fletó paródiát nemsoká, csakhogy kompenzáljak. :)

Télleg bocs, én örülnék, ha az egész ország szívből röhögne* ezeken a b@lf@aszokon, akik nekünk jutottak 'politikus' címszó alatt, és a viták helyett ilyen videókat nézegetne mindenki.

* annyira jó lenne egy olyan országban élni, ahol ki lehetne tenni ezt a videót magyarázkodás nélkül, úgy, hogy nem kellene 8 sort megfogalmazni csak azért, hogy ne legyél élből balos/jobbos/kék/zöld/buzi/homofób/dízeles/benzines/depeses/metálos/tv2ős/rtles/reálos/barszás/alteros/populáris, csak ÚGY LEGYÉL ezektől függetlenül. Jó lenne. Ideális lenne, talán, intelligenciával.

Gyökerek

Fotók ömlesztve, melyek réges-régen arra ösztönöztek, hogy kezdjek el fotózni. Nagy fotós valószínűleg sosem lesz belőlem, de ezeket összegyűjtöttem, és felrakom ide. Képaláírások meg kommentek nem lesznek, túl antiszoc vagyok most hozzá.

Rég látott kedvencek

Azért jó az interneten bejelölgetni a kedvenc dolgaidat (fotók, videók, oldalak), mert egybegyűjtve azokat bármikor tudsz egy kicsit nosztalgiázni, újra fel tudod idézni azokat a dolgokat, amik régen megmozgattak. Főleg azon emlékek előkotorása esik jól igazán, amikről egy kicsit már meg is feledkeztél.
Szétnéztem picit kedvenc videómegosztómon lévő Kedvencek mappámban, és találtam pár gyöngyszemet, amikről itt még nem esett szó.

Az első nagy örömet a réges-régi Manu videóim felfedezése okozta. Manu Chao kezd egyre inkább ismertté válni, lassan popzene lesz belőle, bármennyire is felháborítana még a gondolata is ennek. Tömve van a net a videóival, de nekem van pár igazi ínyencség tőle, ezek hátha annyira nem ismertek még. Az első egy egyszerű vágás, amiben Manu az AmadouM & Mariam duónak írt Djanfa című dalt próbálgatja a sivatag közepén. A két nagylemez sikere után Manu eltünt a közéletből, és majd' fél évig Afrikát járta barátaival, egy ütött-kopott autóval, teljes névtelenség mellett. Ezen a túrán átélt élményeiből írt aztán rengeteg dalt, többek közt a Djanfát is. Ha érdekel valakit, a végleges dal itt hallható Amadou-ék előadásában, végül ez a verzió került fel az albumra. Izgalmasabb ennél mindez a Mester előadásában:

Nehéz elhinni, hogy létezik még olyan ember, aki a sztárrá válása utáni pillanatban nem a hirtelen jött sikert kezdi el élvezni, hanem fogja magát, és három trikóval , két gatyával meg egy szál gitárral nekivág Afrikának, annak is a szegény részének. Szimpatikus ez a szerénység, ami árad ebből a paliból, nehezen tudom elképzelni, hogy lehet nemszeretni őt. Sosem értettem, az emberek miért az elérhetetlen, egy más világban élő celebritásokra néznek fel. Hogyan lehet szeretni egy olyan idollt, akinek semmiféle hétköznapi tulajdonsága sincs, gyakorlatilag nem is egyenlő velünk? Szerintem sokkal szimpatikusabbak azok a közszereplők, akikről süt, hogy ugyanolyan átlagemberek a magánéletben mint mi, allűrmentesek, megszokott emberi érzelmeket fedezel fel rajtuk, olyanok mint mi, csak valamiben tehetségesebbek. Például el tudod képzelni azt, hogy egy hétköznapi bárban találkozol az egyikkel, és isztok együtt egyet.
Mert Manuval azért sűrűn megesik ez, a mai napig lejár Barcelona bárjaiba, énekelget, gitározgat, oldódik. De annak idején ugyanezt mesélték Marseilles-ről is. Egy ilyen esetet örökít meg az alábbi videó. Igazából csak a rajongóknak ajánlom, mert a videó egy amatőr felvétel, rossz a minőség is meg a hang is meg minden. Az előzmény itt nézhető meg, ez még annyira nem is látványos, majd a folytatás lesz az.

Hihetetlen, amit tartalmaz. Egy túristának látszó arc lemegy egy bárba, ahol is már az ajtóban hallatszik, hogy Manu énekel odalenn. Egy koszos kiskocsmáról van szó, befér összesen talán harminc ember. A hősünk a söntés mellett ül Majid barátjával, és örömzenélnek. Nem ismert dalok, próbálgatnak, improvizálgatnak. Megérkezik Tonino Carrotone, az örök félig spanyol félig olaszcigány cimbora, és elindul az őrület. Bevonják a helyi arcokat is, először egy operaénekesi hanggal megáldott lány kezd el szólózni, majd megkapja a gitárt Majid-tól az egész végig mellettük lapító kis pinabajszú pubi, aki aztán olyan szinten kezd el játszani, (4:08) hogy az összes magyarországi megasztárjátékos elbújhat. Impró a nagy része, de mindenki veszi a lapot. A pubi dala végén beáll frísztájlozni egy feka srác, az viszi be a végső ütést. Örömzene, improvizáció, jam, nem tudom hogy nevezni. Fantasztikus.
Ilyen videókat mikor látsz Vilmosok Robitól?

Ezután felfedeztem egy nagyon-nagyon régen látott, régen(még mindketten éltek) nagyon imádott videót. Lehet, hogy mára már populáris és agyonjátszott lett ez a darab, de annyira nagyot üt, hogy gyakorlatilag időtálló.Nem is regélek róla, nézzétek végig. Meg fogja érni.

Végül egy igen ismert dal feldolgozását (talán eredetijét? találtam hivatkozást, hogy ez az igazi) osztanám meg a hihetetlen népes olvasótáborommal, és a későbbi önmagammal. A rendkívül távol lévő, de masszívan hiányzó* ÁjlávjúHáni miatt leltem rá erre, és az igazat megvallva itt indult az egész ötlet, a régi kedvencek kutatása. Itt mondok köszönetet neki.
Szmájli :)

Iggen iggen nem kell fejeket meg arcokat letépni, szentimentális, csöpögő, és csak bizonyos érzelmi állapotokban hallgatható, akkor viszont egy értelmes változat egy csúnyán elcsépelt dalból. És tanuljatok spanyolt, itt a refrén, meg a fordítás:

Luna quieres ser madre
Y no encuentras querer
Que te haga mujer.
Dime, luna de plata,
Qué pretendes hacer
Con un nino de piel.
A-ha-ha, a-ha-ha,
Hijo de la luna.

Hold, te anya akarsz lenni
De nem találod a szerelmet
Ami asszonnyá tenne
Mond, ezüstös hold
Mit tervezel ezzel
A ööö nem tudom minek a gyerekével (Manolo! Que significa nino de piel?)
ahhahaahaha
A hold fia....


* akkor most mindenki érti a fejleményeket.

BXL

Érdekes előnyeit fedeztem fel ismét Brüsszelnek. Itt van ugyanis valami francia vagy vallon vagy nem tudom milyen helyi MTV, és tegnap este a holland brokkoli után leültem elé, és olyan flessem volt, mint már nagyon régen. Egy PUB-nak nevezett műsor ment, helyi zenékkel. Komolyan mondom, egyik jobb volt mint a másik, visítva vonítottam az ágyon, azt hiszem tényleg közel álltam ahhoz, hogy meghaljak a röhögéstől. A két legjobbnak felírtam a címét is, és hál'istennek megtaláltam mind a kettőt a jutúbon, okulásotokra.

Az első valami hormonzavaros srác ideges hiphopja, nem találtam róla infót, ki is ő tulajdonképpen, de igen tehetségesnek tűnik. Nem is tudom mire érdemes koncentrálni a klipben, a kőr ászt viselő figurára, vagy a háttérben ülő szétcsapott niggákra, döntse el mindenki maga.

Aztán ami nagyon tuti volt még, az egy itteni diszkócsapat, vagy mi, komolyan mondom már a nevükön bevizeltem a röhögéstől, úgy hívják őket, hogy Haklimakli. Ahogy nézem elég ismertek, még magyar oldalon is találtam utalást rájuk. Maga a klip is vicces, érdemes megnézni, jó sok Pump up the jam meg Run DMC nyúlás van benne, de szerintem ez nekik fel sem tűnt még.

Félelmetes, azt hiszem ez a jó szó mind a kettőre.... :)

Bond. Vagabond.

Kedvenc bloggeretek holnap előkapja féltve őrzött drágaságait az ágya alól, és megnyitja a 2009-es síszezont. Harmadjára megy már ugyanoda, ami Béka barátja szerint pazarlás, hisz annyi síterep van a világon, hogy egy élet kevés bejárni őket. De szereti Kaprunt, Zell am See-t még jobban, a szaunában fellelhető osztrák sramli és jódli cdket nem is említve.

Miután a kiképzőtábort túlélte, utazhat ismét Brüsszelbe, rendkívüli fontosságú ügyek miatt.
Így lehet, hogy most egy ideig nem lesz poszt, de mivel most úgy is harmónia van és bódottá', amúgy sem tudna miről írni....

Max Raabe

Jön, jön, jön! Hiánypótló és kihagyhatatlan!

A Tavaszi Fesztivál keretei között Max Raabe & Palast Orchester koncert lesz a MüPában. Azt hiszem nem szabad ezt kihagyni, így begyűjtöm a srácokat és vállamra kapom az ájlavjúhánimat, és okosan fogunk nézni a nézőtéren, mert ott azt szokás.
Sokat nem reklámozom, mert még nem vettünk jegyet, és nem akarom, hogy miattatok ne kapjunk. Majd csak akkor vegyetek, ha a miénk már megvan. :)
Egy kis ízelítő annak, aki nem ismeri:

HST

Pont a múltkoriban nosztalgiáztam a Harry S. Thompsonról szóló posztomon, ezért különösen találó volt a Szánalmason ma látni ezt itt:

http://www.sloshspot.com/blog/12-31-2008/Hunter-S-Thompson-Motivational-Posters-98

Kár, hogy régebben nem ismertem ezt, jópárat fel tudnék használni posztképnek. Meg talán lecserélem a mottót is. :)

Dőlj hátra