Általános világhangulat

Zseniális

Valami ilyesmi

Valami ilyesmire gondoltam még régebben én is:

Ha keresel valami dalt a yutubon, lassan nagyobb feladat megtalálni az eredetit a sok mocsok közt, mint röhögés nélkül kibírni egy napot a munkahelyemen.
Úgy emlékszem, az India Arie kedvencem kapcsán elmélkedtem erről régesrég, és nolám, tudományos grafikon is van az igazamról. :)
A dal pedig azóta persze megvan, tessék nektek is, hogy boldogok legyetek tőle:

http://www.youtube.com/watch?v=-IdedKhYqf0

5 X 2

Valamelyik filmmaratonnal eltöltött vasárnap láttuk ezt a kedves francia filmet, ami ugyan csak egyszer volt nézhető, viszont a filmzenéje annál többször hallgatható.
A múlt heti vakáció Rómában pedig külön tartalommal tölti meg ezeket a hajdanvolt fényes sikert arató italo-slágereket. Érdemes beszerezni az albumot, elég sok torrentvadász oldalon megvan. Addig is, egy kis ízelítő:


Paolo Conte



Bobby Solo

Szenzációs

Alison Jackson, szeretem. http://www.mbfala.com/artists/_Alison%20Jackson/_other%20works/

Summer of 09'

Valamiért minden páratlan év nyara csak árnyéka a párosaknak. Az idei is hozta a formáját, amiről persze (naná, még szép, így csak így tovább) ismételten kívülállóak tehetnek. Egy mondatba összesűríthető az az egy hónap, ami a nyarat egészében determinálta: lakásbérlet felmondás, majd maradhatás, de közben sokkal jobb találás, költözés megszervezés, új lakás képzeletben berendezés de költözés előtt egy nappal azt is felmondás jól megszívás, mostmilegyen-stresszek, hétköznapi gondok, ettecera ettecera, nem is untatok senkit. Végül, ahogyan az minden valamirevaló, életszagú mese végződni szokott, a legjobb megoldást hoztuk ki a dologból (úgy néz ki Rodrigónak saját kis fészke lesz, ami egyrészt már félig a Hánié, másrészt meg félig Rodrigóé lesz), de azért a nyár ráment erre a temérdek izére.
Belénk van kódolva (belém legalábbis bizonyosan) a bizonytalanság rettegése, amin háztömbnyi magabiztossággal (amivel szintúgy rendelkezem szerencsére) sem lehet tökéletesen úrrá lenni. Nem világrengető problémák ezek azért, nem kell egyből füttyögni, tudom, hogy nem dől össze tőlük a ház, főleg úgy, hogy végül jól alakult minden, de ahhoz ezek bőven elegendőek voltak, hogy megpecsételjék a nyarat. Kimaradtak az elengedhetetlen strandröpi túrnamentek (azon az egyen ami meg volt, rá kellett ébrednem, hogy a plusz kilók sajnos végletes mértékben rányomták a bélyegüket a hajdanán volt igen csillogó és brutálisan zseniális technikámra), nem volt borfesztivál (igaz most hétvégén még lehet), meg még kitudja még mi. Valahogy a banda is igen nyomott lett, Rózsi barátom külhonba költözködése alapjaiban rengette meg a közös heppeningeket, és a többiek sem pörögtek úgy, ahogy kellett volna. Ki tudja, talán emögött is a válság áll. Szmájli. Jól jellemzi az általános közhangulatot, hogy az idei (negyedik) Gyoma-feszt volt az első, ahol semmi szükség sem volt a mixeremre, sem a mixing' technikáimra, csöndben ülős volt végig.
Azért volt sok jó is, új élmények, meglévő-kötelező sztenderdek is. Utaztunk sokat, láttunk szép fényeket, képeket, Buzsákon a szőlőben jobb volt a hangulat mint valaha, sétáltattunk kisgyermeket az Állatkertben, Prága még mindig az egyik legjobb hely Budapest után Közép-Európában, ügyesen bólogattunk a száundon, ropogtattuk a hekkek farkát a rómain, és nem utolsó sorban világra jött a pici keresztgyerekem.
Nem mondom hogy rossz volt, de azért már várom 2010 nyarát. Azt mondják az páros év lesz.



A következő posztban mutatok pár pillanatképet a nyárból (flashlights, az), köztük életem képével, amit kompakttal lőttem Zamárdiban.
Ápdét: fenéket, a blogmotor mégis mögé rakta. Szóval ott vannak a képek alant. Lehet szavazni, vajon melyik lehet életem képe. Segítségül, nem Rózsi barátom portréja az. :)

A nyár képekben

Summer of 69'

Idén van a 40. szülinapja/évfordulója a woodstock-i fesztiválnak, mégis elég kevés helyen tettek róla említést, én legalábbis nem hallottam eddig sehol, leszámítva talán a Cafét, ahol valami betelefonálós délutáni langyi* témái között szerepelt. Oldalakat lehet megtölteni vele, de gyakorlatilag már minden bőrt lehúztak róla, így említésre méltónak inkább csak azt tartanám, hova fejlődött 40 év alatt a fesztiválósdi.
Üzletnek talán üzlet volt akkor is, de napjaink fesztivál-iparához mérten elképesztő a változás. Sokszeletes a torta, kezdve a megagiga Szigettől a rockin'clashpunk Hegyaljától a yuppikat megcélzó (de a szeletelős és tapétázós hülyegyerekeket eltaláló) Száundig, de mindegyikre igaz, hogy a profit/bevétel az egyik (soknál az első számú) meghatározó tényező**. A legszembetűnőbb ez az állítás a gerincig szponzorizált rendezvényeken, ahol a keletkező szemét nagy részét a reklám vizipisztolyok, strandlabdák, esőkabátok, mókuskerekek, kereplők, sípok, egyéb, használhatatlan hülyeségek teszik ki, és lépni sem tudsz a hoszteszektől. De ha picit mögé lesünk, az összes többire is igaz lesz. Nem feltétlenül negatívum ez persze, inkább egy velejárója a világunknak, de sajnos épp ez az, ami egy sor bájos, és igen szeretnivaló dolgot eliminál napjaink fesztiváljaiból. Hogy mást ne említsek a spontaneitást, az egyediséget, az újdonságot és a pillanat varázsát. Nézzetek rá erre (az erősen hiányos) wikire, mennyire vicces már az első nap programjában az "épp a színpad közelében volt, ezért elvállalta, hogy fellép".
Vagy nézzétek meg ezt:

7.45-nél az ember birkával? Vagy a sátrak nélküli kemping? Ilyet nem igazán látunk ma.

Nyílván ez most egy újabb fejezete a szokott sírásnak, hogy de jó volt régen, mikor még underground volt az, amit szerettünk, és nem adták el kilóra az eszméket, és nem került be a híradóba a kedvenc fesztiválunk aktuális napi összefoglalója 20másodpercben. Ezt szerintem a végtelenségig lehet ragozni, és mindenre rá lehet húzni, így sokáig nem is teszem. Régen sokat rágtam ezt a csontot, de azt hiszem, benőtt a fejem lágya mára.

Viszont nosztalgiázni igen is jó, válogatok woodstockos videókat ide nektek. :)

És még egy utolsó gondolat. Valmelyik b kategóriás filmben volt egy gondolat, miszerint a woodstocki generáció (de a mi 68'-asaink is) egy idő után szépen levette a virágmintás farmert, levágatta a haját, kiszórta az ablakon a füvet és az LSD-t, öltönyt húzott, meghódította a Wall Street-et, majd értelmetlen korlátok és szabályok közé szorította a következő generációt.
Valamilyen szinten igaz ez, és nagyon kíváncsi vagyok a mi nemzedékünkre, hogy mi vajon milyen irányba fogjuk terelni a most felnövőket. Mi is eláruljuk e az eszméket, amikben hittünk, vagy hűek maradunk hozzájuk, és komolytalan felnőttekké válunk....



* ez még mindíg trendi
** Majd biztos jön Hugi az Ozorával, hogy az nem, de közben meg jól igen.

Playlist

che sudaka - mirando mundo al reves
mano negra - mala vida
andrés linetzky - sentimentios
pink martini - una notte de napoli
pink martini - la soledad
patricia vone - traenne paz
andrea ravel - clandestino
rhythm & sound - king in my empire
monica molina - oh amores
aguis jani - historia de un amor
paco de lucia - rio ancho
peret - xavi
jorge celedon - sin ti no hay vida
peret - yo soy la rumba
tonino carrotone - el pozo
jorge celedon - la inuitacion
peret - borriquito
che sudaka - almas rebeldes
manu chao - me gustas tu
radio bemba sound system - salud
mano negra - peligro
che sudaka - que natural
luiz de aquino - caminhos de c
thievery corporation - so com voce


Letöltés később. Egy újabb élmény volt. :)

Everything changes

Sokadszori viszatérésem alkalmából kaptok egy képet, a sok sok türelemért cserébe. De csak ha hallgatjátok holnap a Carambát. :)

Hallgass !!!

Hallgasd holnap Rodrigót, aki Gabz álnéven fogja vezetni a Radio Carambát, Gabesz druszája - a műsor házigazdája - helyett.

Lesz sok sok spanyol és más latin zene, koncentrálva a közelgő vénasszonyok nyarára. Szóval holnap, 08. 29., délután 3, Tilos Rádió, Radio Caramba.

Guess who's back

Rodrigó előlép a homályból, és ámult pillantások, feszült várakozás és döbbent csend közepette folytatja hullámzó, és igen kontrasztos munkáját. Reméli gyorsan visszaszerzi népszerűségét, és leplezetlen csodálatot ér el minden őt olvasóban, legyen bár kishölgy avagyon úúriember.

Peret

Mi sem alkalmasabb visszatérés-megalapozásra meg nyárindításra, mint egy poszt a legnagyobb ancient spanyol-katalán rumbaénekesről, aki nem más, mint Peret, eredeti nevén Pere Cubill Caraf.

Sok mindent nem érdemes tudni amúgy az arcról, a 70'-es években volt a csúcson, 74-ben ő képviselte Spanyolországot az Eurofúziós Falfesztiválon. A katalán rumba egyik legnagyobb alakja, mit alakja inkább ikonja, prófétája, kultikus alakja. Az ízig vérig ibériai hangulat a zene mellett a sajátosan beteg hangulatú, filmes klippekkel válik teljessé, már csak a száraz vörös meg a serranói sonka hiányzik, meg egy veranda.

Indul a nyár, kapjátok magatokra a latin hangulatot, és tanuljon meg mindenki rumbázni. Én is ezzel kezdem. :)
Persze az összeállításból nem hiányozhat a Radio Carrambáról ismert Borriquito sem, zárásnak ideális lesz. Muchos besos, senoritas.

Évek óta

Évek óta nem írtam már ide. Épp negyed éve múlt az utolsó életjel, szóval a negyed tekinthető éveknek, még ha tört is. Furcsa, nagyon furcsa elkezdeni az első posztot, melyet tervezgetek már jó ideje, de valahogy eddig sosem sikerült valóra váltani. Az elmúlt hetek, hónapok pillanatként tűntek tova, és életem legboldogabb szakaszaként aposztrofálom őket. Egyetlen nagy ölelésként és lángolásként éltem meg az elmúlt időszakot Hánival, és most, hogy ott alszik a hátrahagyott ölelésem helyén az ágyamban, furcsa érzés ide, erre a helyre írni, ahová régen ömlöttek a szavak, naponta jöttek az ötletek, a szinek, a gondolatok. Most valahogy megfogalmazhatatlan, miért nem írok, miért nem zenélek, miért nem alkotok. Talán mert mindezek a mélységes dühömből fakadtak annak idején, melyek múlása okafogyottá és gyökértelenné tették önnön valójukat.
Képtelen vagyok boldogságról fogalmazni, megírni az örömöt, a teljességet, és kezdek ráébredni, hogy a kétségbeesett boldogtalanság utolsó zászlóvivője vagyok/voltam én, kiben minden csillogás vagy céltalan és így megfogható, vagy céltudatos és ennél fogva zártkörűen osztható.
Nem vagyok szürkébb, csak az eddig csillogásra pazarolt színeket és fényeket jelenleg a legfontosabb valaki kapja, ki remélem, tud majd vele élni....

Eltünésem története

Egészen prózai és igen rövid műről lenne szó, ha ki kellene adnom a történetét. Érzem a társadalmi és közösségi nyomást, mely a kedves és mélyen tisztelt olvasóimtól érkezik, de egyre biztosabb vagyok abban, hogy boldogan nincs kedve az embernek alkotni, főleg nem írni. Ebből viszont az következik, hogy nem voltam boldog az elmúlt egy évben, mióta írom ezt a blogot, vagy mit. És ez talán igaz is. Fájdalom volt sok, még ha nem is mutattam az esetek legnagyobb részében. De ez már nem érdekel, ez a múlt, a jelen pedig jelenlegi állapota szerint sokkal, sokkal fényesebb tőle.
Állandósodott az ájlávjú, és hozzámnőtt a Háni (igen, akinek az első elutasításától olyan közömbös és szkeptikus lettem), ami tökéletesen boldoggá tesz éppen. Kreativitásom nagy részét leköti az ő boldoggá tétele, és így már nem sok marad az írásra. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy ez teljesen elfogadható üzlet a számomra. :)
De hogy ne zárjam be teljesen a boltot, gyorsan mutatok nektek pár fotót, amik a legutóbbi (közös) utazáson (Tirol, Stayerland) készültek. A fotós énem továbbra is inspirálva van, úgyhogy erről a részről továbbra is számíthattok új, remekbeszabott alkotásokra. :)

Hiperaktív

Újfent ötletes klipre akadtam kedvenc videómegosztómon. Elégedetlenül horkanhattok most bizonyára fel, mert írás vagy betekintés Rodrigó kobakjába most se várható, helyette megint más tollával ékeskedik blogger barátotok.

A szösszenet megértéséhez ismerni szükségeltetik Lasse mester úr agymenését, mely régi már, de időtálló:

Erre reflektál egy latin arc, a következőképpen:

Vicces.

Remélem ezek most nem lesznek szélesebbek, mint az igen kedvelt blogger motor által szabott hasáb. Mert szarul néznek ki úgy a videók. :)

Rodrigó is still alive

Csak mostanában leköt, ó annyi minden más...

:))

Cserébe itt egy finom kis videó, finom rendezés, vágás és ötlet, no meg finom kis elektronika alá. Zseniális, szeretem.

UI. Aztán hétvégén kaptok mást is, tényleg régen írtam már.

Vicces srácok ezek az oroszok

Egy pici morzsa

Most csak egy rövid kis poszt, ami nem szól semmiről, de cserébe kaptok egy videót Veróról, mert eszembe jutott a lányka, mivel személyében köszönthetem a távozott wiwes ismerősök újabb egyedét. Szerencsére csak bezárta a lapját, és nem engem utált meg és törölt. :)
Szóval, MTV Ikon, Tankcsapda á la Veronica Harcsa.

ps. Már csak azt nem tudom, miért lett pösze mostanában ez a csaj? Pirszing? Ötleteket kommentben. :)

Megkarmoltam a hátamat a röhögéstől

Eddig nem volt szó politikáról ezen az oldalon, és ez után sem lesz. Ha valaki naggyon és nagyon, sőt leküzdhetetlenül kíváncsi a politikai hovatartozásomra, annak megsúgom, hogy történelemtudományi múltamnak köszönhetően már nagyon réges-régen ráz a hideg minden magyar irányzattól, így ez a poszt most nem részrehajlás és nem vélemény-nyilvánítás.

Szimplán befostam a röhögéstől, amikor megláttam, és arra gondoltam, vicces lenne kirakni. A jobbosoknak majd rakok ki pár Fletó paródiát nemsoká, csakhogy kompenzáljak. :)

Télleg bocs, én örülnék, ha az egész ország szívből röhögne* ezeken a b@lf@aszokon, akik nekünk jutottak 'politikus' címszó alatt, és a viták helyett ilyen videókat nézegetne mindenki.

* annyira jó lenne egy olyan országban élni, ahol ki lehetne tenni ezt a videót magyarázkodás nélkül, úgy, hogy nem kellene 8 sort megfogalmazni csak azért, hogy ne legyél élből balos/jobbos/kék/zöld/buzi/homofób/dízeles/benzines/depeses/metálos/tv2ős/rtles/reálos/barszás/alteros/populáris, csak ÚGY LEGYÉL ezektől függetlenül. Jó lenne. Ideális lenne, talán, intelligenciával.

Gyökerek

Fotók ömlesztve, melyek réges-régen arra ösztönöztek, hogy kezdjek el fotózni. Nagy fotós valószínűleg sosem lesz belőlem, de ezeket összegyűjtöttem, és felrakom ide. Képaláírások meg kommentek nem lesznek, túl antiszoc vagyok most hozzá.

Rég látott kedvencek

Azért jó az interneten bejelölgetni a kedvenc dolgaidat (fotók, videók, oldalak), mert egybegyűjtve azokat bármikor tudsz egy kicsit nosztalgiázni, újra fel tudod idézni azokat a dolgokat, amik régen megmozgattak. Főleg azon emlékek előkotorása esik jól igazán, amikről egy kicsit már meg is feledkeztél.
Szétnéztem picit kedvenc videómegosztómon lévő Kedvencek mappámban, és találtam pár gyöngyszemet, amikről itt még nem esett szó.

Az első nagy örömet a réges-régi Manu videóim felfedezése okozta. Manu Chao kezd egyre inkább ismertté válni, lassan popzene lesz belőle, bármennyire is felháborítana még a gondolata is ennek. Tömve van a net a videóival, de nekem van pár igazi ínyencség tőle, ezek hátha annyira nem ismertek még. Az első egy egyszerű vágás, amiben Manu az AmadouM & Mariam duónak írt Djanfa című dalt próbálgatja a sivatag közepén. A két nagylemez sikere után Manu eltünt a közéletből, és majd' fél évig Afrikát járta barátaival, egy ütött-kopott autóval, teljes névtelenség mellett. Ezen a túrán átélt élményeiből írt aztán rengeteg dalt, többek közt a Djanfát is. Ha érdekel valakit, a végleges dal itt hallható Amadou-ék előadásában, végül ez a verzió került fel az albumra. Izgalmasabb ennél mindez a Mester előadásában:

Nehéz elhinni, hogy létezik még olyan ember, aki a sztárrá válása utáni pillanatban nem a hirtelen jött sikert kezdi el élvezni, hanem fogja magát, és három trikóval , két gatyával meg egy szál gitárral nekivág Afrikának, annak is a szegény részének. Szimpatikus ez a szerénység, ami árad ebből a paliból, nehezen tudom elképzelni, hogy lehet nemszeretni őt. Sosem értettem, az emberek miért az elérhetetlen, egy más világban élő celebritásokra néznek fel. Hogyan lehet szeretni egy olyan idollt, akinek semmiféle hétköznapi tulajdonsága sincs, gyakorlatilag nem is egyenlő velünk? Szerintem sokkal szimpatikusabbak azok a közszereplők, akikről süt, hogy ugyanolyan átlagemberek a magánéletben mint mi, allűrmentesek, megszokott emberi érzelmeket fedezel fel rajtuk, olyanok mint mi, csak valamiben tehetségesebbek. Például el tudod képzelni azt, hogy egy hétköznapi bárban találkozol az egyikkel, és isztok együtt egyet.
Mert Manuval azért sűrűn megesik ez, a mai napig lejár Barcelona bárjaiba, énekelget, gitározgat, oldódik. De annak idején ugyanezt mesélték Marseilles-ről is. Egy ilyen esetet örökít meg az alábbi videó. Igazából csak a rajongóknak ajánlom, mert a videó egy amatőr felvétel, rossz a minőség is meg a hang is meg minden. Az előzmény itt nézhető meg, ez még annyira nem is látványos, majd a folytatás lesz az.

Hihetetlen, amit tartalmaz. Egy túristának látszó arc lemegy egy bárba, ahol is már az ajtóban hallatszik, hogy Manu énekel odalenn. Egy koszos kiskocsmáról van szó, befér összesen talán harminc ember. A hősünk a söntés mellett ül Majid barátjával, és örömzenélnek. Nem ismert dalok, próbálgatnak, improvizálgatnak. Megérkezik Tonino Carrotone, az örök félig spanyol félig olaszcigány cimbora, és elindul az őrület. Bevonják a helyi arcokat is, először egy operaénekesi hanggal megáldott lány kezd el szólózni, majd megkapja a gitárt Majid-tól az egész végig mellettük lapító kis pinabajszú pubi, aki aztán olyan szinten kezd el játszani, (4:08) hogy az összes magyarországi megasztárjátékos elbújhat. Impró a nagy része, de mindenki veszi a lapot. A pubi dala végén beáll frísztájlozni egy feka srác, az viszi be a végső ütést. Örömzene, improvizáció, jam, nem tudom hogy nevezni. Fantasztikus.
Ilyen videókat mikor látsz Vilmosok Robitól?

Ezután felfedeztem egy nagyon-nagyon régen látott, régen(még mindketten éltek) nagyon imádott videót. Lehet, hogy mára már populáris és agyonjátszott lett ez a darab, de annyira nagyot üt, hogy gyakorlatilag időtálló.Nem is regélek róla, nézzétek végig. Meg fogja érni.

Végül egy igen ismert dal feldolgozását (talán eredetijét? találtam hivatkozást, hogy ez az igazi) osztanám meg a hihetetlen népes olvasótáborommal, és a későbbi önmagammal. A rendkívül távol lévő, de masszívan hiányzó* ÁjlávjúHáni miatt leltem rá erre, és az igazat megvallva itt indult az egész ötlet, a régi kedvencek kutatása. Itt mondok köszönetet neki.
Szmájli :)

Iggen iggen nem kell fejeket meg arcokat letépni, szentimentális, csöpögő, és csak bizonyos érzelmi állapotokban hallgatható, akkor viszont egy értelmes változat egy csúnyán elcsépelt dalból. És tanuljatok spanyolt, itt a refrén, meg a fordítás:

Luna quieres ser madre
Y no encuentras querer
Que te haga mujer.
Dime, luna de plata,
Qué pretendes hacer
Con un nino de piel.
A-ha-ha, a-ha-ha,
Hijo de la luna.

Hold, te anya akarsz lenni
De nem találod a szerelmet
Ami asszonnyá tenne
Mond, ezüstös hold
Mit tervezel ezzel
A ööö nem tudom minek a gyerekével (Manolo! Que significa nino de piel?)
ahhahaahaha
A hold fia....


* akkor most mindenki érti a fejleményeket.

BXL

Érdekes előnyeit fedeztem fel ismét Brüsszelnek. Itt van ugyanis valami francia vagy vallon vagy nem tudom milyen helyi MTV, és tegnap este a holland brokkoli után leültem elé, és olyan flessem volt, mint már nagyon régen. Egy PUB-nak nevezett műsor ment, helyi zenékkel. Komolyan mondom, egyik jobb volt mint a másik, visítva vonítottam az ágyon, azt hiszem tényleg közel álltam ahhoz, hogy meghaljak a röhögéstől. A két legjobbnak felírtam a címét is, és hál'istennek megtaláltam mind a kettőt a jutúbon, okulásotokra.

Az első valami hormonzavaros srác ideges hiphopja, nem találtam róla infót, ki is ő tulajdonképpen, de igen tehetségesnek tűnik. Nem is tudom mire érdemes koncentrálni a klipben, a kőr ászt viselő figurára, vagy a háttérben ülő szétcsapott niggákra, döntse el mindenki maga.

Aztán ami nagyon tuti volt még, az egy itteni diszkócsapat, vagy mi, komolyan mondom már a nevükön bevizeltem a röhögéstől, úgy hívják őket, hogy Haklimakli. Ahogy nézem elég ismertek, még magyar oldalon is találtam utalást rájuk. Maga a klip is vicces, érdemes megnézni, jó sok Pump up the jam meg Run DMC nyúlás van benne, de szerintem ez nekik fel sem tűnt még.

Félelmetes, azt hiszem ez a jó szó mind a kettőre.... :)

Bond. Vagabond.

Kedvenc bloggeretek holnap előkapja féltve őrzött drágaságait az ágya alól, és megnyitja a 2009-es síszezont. Harmadjára megy már ugyanoda, ami Béka barátja szerint pazarlás, hisz annyi síterep van a világon, hogy egy élet kevés bejárni őket. De szereti Kaprunt, Zell am See-t még jobban, a szaunában fellelhető osztrák sramli és jódli cdket nem is említve.

Miután a kiképzőtábort túlélte, utazhat ismét Brüsszelbe, rendkívüli fontosságú ügyek miatt.
Így lehet, hogy most egy ideig nem lesz poszt, de mivel most úgy is harmónia van és bódottá', amúgy sem tudna miről írni....

Max Raabe

Jön, jön, jön! Hiánypótló és kihagyhatatlan!

A Tavaszi Fesztivál keretei között Max Raabe & Palast Orchester koncert lesz a MüPában. Azt hiszem nem szabad ezt kihagyni, így begyűjtöm a srácokat és vállamra kapom az ájlavjúhánimat, és okosan fogunk nézni a nézőtéren, mert ott azt szokás.
Sokat nem reklámozom, mert még nem vettünk jegyet, és nem akarom, hogy miattatok ne kapjunk. Majd csak akkor vegyetek, ha a miénk már megvan. :)
Egy kis ízelítő annak, aki nem ismeri:

HST

Pont a múltkoriban nosztalgiáztam a Harry S. Thompsonról szóló posztomon, ezért különösen találó volt a Szánalmason ma látni ezt itt:

http://www.sloshspot.com/blog/12-31-2008/Hunter-S-Thompson-Motivational-Posters-98

Kár, hogy régebben nem ismertem ezt, jópárat fel tudnék használni posztképnek. Meg talán lecserélem a mottót is. :)

Dőlj hátra