Sajtó

Alapjáraton még mindíg az Élet és Irodalom a legnívósabb magyar sajtótermék. Igazából akkor realizálódik ez igazán, amikor folyamatosan olvasod a lapot. Máshol nem igazán tapasztalt, igazából lenyűgöző (érdekes-egyedülálló-röhejes-elgondolkodtató) párbeszédek rajzolódnak ki a hasábokon. Az egyes cikkekre, glosszákra érkező reakciókat nem a megszokott olvasói rovat jellegű izében* teszik közzé, hanem általában önálló, cikkméretű teret engednek a válasznak. És (bár a szerkesztőség valószínűleg szadeszes, de ez mindegy is) mindenkinek megadatik ez, a válaszolás lehetősége, politikai hovatartozás nélkül. Még egy Morvai Krisztina is szót kap az Agóra rovatban, Megyesi Gusztáv előző heti pamfletjére reagálva. De nem csak ezt a rovatot lehet igénybe venni a válaszadásra, ha megüti a szintet, simán lehozzák cikk formában is a reakciót. Érdekesnek találtam a szlovák ügyről írott cikkeket:

Az elnök Dunaszerdahelyen

majd az ehhez kapcsolódót, amit szerintem kötelező jelleggel kellene olvasnia mindenkinek:

Békítőshow

majd pedig a másik oldal válaszát.

Egy olyan fórum jellegű dolog jön így létre, ami egyrészt a régi, békebeli kávéházas, párbeszédere építő, a kommunikációt előtérbe helyező világra volt igaz, és nem a mostani, beszéljünk-el egymás mellettire.
Nekem mindenesetre tetszik, még ha két pofával röhögtem is ki Morvait meg a vármegyés savazását. Az is jó valamire, ha más nem arra, hogy megerősödjön bennem a hit: elégtelen a magyarországi történelem oktatás, ha valaki jogász létére ennyire elvakultan tud hinni a mélységes mély sötétségben.
Legalább nem kell kurucinfót olvasnom hozzá, hogy megismerjem a véleményét.


* mekkora szar már, hogy pl. a hvg is lehozza minden boldog-boldogtalan (del Medico Imre és megrögzött, mániás-hozzászóló barátai) levelét, szerencsére kivonatos formában.